Mi New Yorkban élünk egy éve, és a mai napig minden alkalommal (szinte minden nap) meglepődöm és imádom a járókelők reakcióit, az eladók kedvességét és figyelmességét. Sétálok a kávémmal (és a gyerekemmel - tehát nem felszedni akarnak) és egy kedves pasi odaszól, ahogy elmegy mellettem, hogy enjoy your coffee. Bármikor, szinte bárkire ránézek, az mosolyog és ha van bármi interakció, akkor előzékeny és minimum szép napot kíván. Egyik nap sétáltam a babámmal, aki utálja a babakocsit, amint felébred benne, üvölt. Már majdnem hazaértünk, felkelt és elkezdett ordítani, én meg sietni. Egy pasi meg ránk köszönt, és bátorított, hogy 'you are still a great mama, cheer up". Nem kell mondanom, mennyire imádom ezt a mentalitást és mennyivel könnyebb itt élni.
Négy éve költöztünk el Budapestről Székesfehérvárra. Az emberek nyitottsága, kedvessége szembetűnő ahhoz képest, amit Budapesten tapasztaltunk. A múlt héten Békés megyében voltunk kirándulni. Ott a pénztáros konkrétan segített elpakolni a szatyorba nekem (kismama vagyok) csupán kedvességből, leesett az állam...
Annyira igaz! Budapesten születtem, kb 6-7 éves lehettem mikor Zalaegerszegre utaztam a nagynénémmel és ő tüsszentett egyet. Egy ismeretlen pasi meg azt mondta: "egészségére". Nekem leesett az állam, hogy ilyen komolyan van? Ennek 30 éve, de úgy megmaradt bennem. Nem tudom megérteni, miért akar mindenki Budapestre költözni😢
@@nemeth_adam Én is az ellenkezőjét érzem, valamiért sokkal több kedvességet kapok Budapesten mint amikor hazamegyek vidékre.. Mindig van kivétel, de nekem is inkább ez a tapasztalatom.
Építőmérnök vagyok, statikus. Kezdő mérnök koromban huszonpár évesen dolgoztam kivitelezésben. Kemény volt, fiatal nőként sörpocakos 40-50 éves férfiaknak megmondani, hogy mit csináljanak... Sajnos emberek hozzáállásán változtatni nem tudtam hónapok, évek alatt sem. Azóta se vágyok vissza a kivitelezésbe. Mostanában a házfelújításunk bőven kimerítette az idegrendszerünket. Úgy, hogy tudják, hogy én is az építőiparban dolgozok mérnökként, akkor SE nekem mondja el a szaki a dolgokat, hanem újra és újra elhangzik a kérdés, hogy "hol a férjem?" A férjem meg engem szokott ezek után odahívni, hogy kikérje a véleményem adott kérdés esetén. Amúgy a fiatalabbakkal (30asok) általában jó tapasztalatunk van ilyen téren.
Épp tegnap mondtam azt a férjemnek, hogy vezetés közben igyekszem úgy közlekedni, hogy jófej legyek. Pl nekem van elsőbbségem, de átengedem az épp kitolató autónak. Ezt azzal a szándékkal teszem minden alkalommal, hogy az én kis pillangószárnyammal vert jószándék-szellőcském a világ másik oldalán jószándék-tornádóként csattanjon. 🤞🏼🤞🏼
Tavaly a buszmegállóban volt egy középkorú hölgy, aki iszonyat igényesen és harmonikusan volt felöltözve. Nem volt az a nagyon kirívó, csak én észreveszem a szépet. :) Nem tudtam megállni, odamentem hozzá és megdicsértem. Az az öröm az arcán...! Pár napra rá vissza is kaptam, a mekiben ülve az egyik lány jött oda hozzám, de végigsétálta a helyiséget, mire hozzam jutott. Csak azért h elmondja h a kedvenc színe a lila és imádja a cuccomat. Csúcs volt!
Amíg eladóként dolgoztam, rendszeresen megdicsértem, ha valakin valami nagyon tetszett. A rúzsa színe, a táskája...apróságok. Olyan hülye, zavarba ejtő szitukat generáltam vele 5-ből 4szer, hogy végül elhagytam ezt a szokást, mert sajnos nem tudta a legtöbb nő ezt jól kezelni. Azt hitték, hogy ez valami marketing eszköz vagy munkát keresek, leszbikus vagyok vagy ilyesmik. Szóval szép kezdeményezés, de én még keresem a jó módszert
Ugyanez.Én még azt is tapasztaltam ezek mellett,H utána fölényeskedő lett az illető,M azt hitte H nekem nincs önbizalmam,és jó értelemben irigykedtek rá,és H bárcsak én is olyan lehetnék😂😂😂
Én sem tudom mi lehet erre a jó módszer. Én tipikusan az vagyok, aki nem tudja kezelni ezt a helyzetet, nagyon zavarba jövök tőle és így nem szeretem ha megdícsérik a külsőmet. Nem lehetne inkább csak egy kedves kis mosoly? Én így szoktam.
@@csokiskesz82 köszi a választ, kicsit megvilágítja előttem a másik oldalt. Bár igazából az egészet azért kezdtem el, mert az én önértékelésem is bajos volt, kellett mások támogatása, hogy rendbe tegyem magam. A kedves mosoly a legtöbb vevomnek járt, így azt gondoltam, ha valami feltűnik, azt külön kiemelem. De tényleg hiszem azt, hogy valahol van megoldás, max nem mindenkinek, mindenáron, csak ennek felismeréséhez meg jó emberismerőnek kéne lenni.
Naponta többször jut eszembe,hogy ezt vagy azt megdícsérjek valakin,és tényleg azért mert őszintén tetszik,de nem teszem,pont azért mert csak furán néznének rám.
A mosoly is félreérthető néha😊.Pl.én a nap végére jöttem rá,hogy miért mosolygott rám aznap szinte mindenki,amikor végül a buszon egy fiatalember átadta a helyet.(Azt hitte terhes vagyok,úgy fel voltam fújódva)😂.@@csokiskesz82
Ugyanezek a kérdések boffennek fel bennem minden nap. És ez igaz minden területre lehet az a kormanyablakban ülö néni vagy a tescos pénztáros . Ahogy telnek az évek, egyre inkabb azt látom, hogy mindegy hany éves, milyen nemű itt mindenki huzza a száját, savanyú es rosszul van a másiktól. Mindig probalkozom, hogy kedvesen viccesre veszem a figurát pl. a boltban, bankban es olyan helyeken, ahol valoszinu en vagyok a szazezredik aznap, aki ugyanazt a harom unalmas adatot mondja vagy keri a 20dkg sonkáját. Ritkan van kedves reakció, de olyan is volt mar ,aki valaszra sem meltatott. Verte tovább a billentyuzetet. A szornyu az, hogy mostmar gyerekeim vannak es az ő kornyezetukben isezt latom sajnos. Megkeseredett, eletunt óvónők es tanárok. Ez viszont mar annyira elszomorít, hogy egyre többet gondolkozom a kulfoldre költözésen. Olyan emberekkel szeretnem korulvenni magunkat, aki azt kialtjak hajra futas kozben, nem pedig a szajukat húzzák mindenre. Plusz eszrevetel: egyaltalan nem vagy negativ! Humorosan agyalsz az elet szar dolgain is meg a jokon is. Akinek ez negativ az nezzen bjuti tippeket!
Mérnök vagyok fiatal 30-as nőként. Gondolhatod... 😂 Általános tapasztalatom, hogy többnyire az idősebb generációs szakik nem képesek befogadni a látványt/tényt/infót, hogy egy nála fiatalabb nő is tárgyalóképes partner. Én ezeket a szitukat nagyon élvezem, mert miután megbeszéltük, amit meg kell, mindig megtörik a jég és teljesen más hangnemre váltunk. Jókat szoktam vigyorogni magamban ilyen formán az előítéleteken. 😅 Számomra egy jó szaki ott kezdődik a magánéletben is, hogy lehet-e vele kommunikálni. Nem fogom hívogatni, számonkérni, könyörögni, hogy mikor jön már és rosszul sem vagyok hajlandó érezni magam amiért kérdezek és ha kell ötször megkérdezem ugyanazt, amíg nem úgy válaszol, hogy megértsem. Ha nem tetszik, sarkon lehet fordulni... Mindenkinek így kéne cselekedni, ahogy ti is tettétek, hiszen a jó szakik is megsínylik az idióta kollégáikat. És végül az általános közhangulat. Szerintem nem mindegy hol él az ember. Egy kis faluból származom (na engem az ottani moráltól is a hidegráz), Budapesten meghalt a lelkem az általad említettektől. Most egy agglomerációs kisvárosban élünk második éve és komolyan mondom LE VAGYOK DÖBBENVE, hogy itt még emberek az emberek! Meg is jegyzem mindig mindenhol, hogy el vagyok ájulva itt milyen kedvesek, gördülékenyek, gyorsak az elmúlt budapesti éveinkhez képest. 😊 Nekem ez a misszióm... Tudom, hogy lélekgyilkos egy kormányhivatalban, postafiókban, boltban ülni naphosszat és emberekkel foglalkozni. Egy mosoly, két kedves szó, némi bíztatás és máris ott van a túloldalon is a mosoly! :) Jó kis videó volt, köszi!
mivel az árak iszonyat elszálltak, csomó mesterember azt hiszi, hogy viselkedhet így hiszen úgyis jön másik megrendelő, lesz munka. ez alapvetően szerintem nagyvárosi viselkedés (életem első 26 évét Budapesten töltöttem, azóta élek vidéken, Olaszországban) a kisbolttól kezdve, az utca emberén át mesteremberekig mindenki így tolja, mert sok az ember, úgyis jön másik. anno ugyanezt éreztem amit te - többek között ezért költöztem el, én már nem tudtam elviselni
Hello, Igazából nem tudom, hogy ez a csatorna alapvetően hölgyeknek szól-e, feltételezem amúgy nem csak nekik :D, de engem megvettél kilóra. Tök jók voltak ezeke a gondolatok és abszolút azonosulni velük :)
Kb 25 évesen amikor elindultam egy évre Amerikába szakmai gyakorlatra, akkor konkrétan még itt Ferihegyen az első repcsi beszállás alatt ahogy a folyosón araszoltam az ülésem felé egy ilyen nagyon sztereotipikus amerikainak kinéző nő teljes természetességgel rám mosolygott és közölte, hogy "I like your glasses" és én meg egyszerre nem is tudtam mit kezdeni ezzel, meg közben ereztem hogy az ígéret földjére tartok :) Nem vagyok egy Amerika-imádó ember, de ezt a felszínen levő kedvességet és jófejséget nagyon szerettem ott és nem bántam hogy kicsit felületes. Hazatérve egy ideig élt ez bennem, aztán eléggé kikopott, mára az maradt, hogy rámosolygok a szembe jövő emberekre az utcán, liftben, bárhol. Sokan nem tudnak mit kezdeni vele, de szerintem sokszor rögtön nyitottabbá teszi a másik embert, ha ezzel fogadod.
annyira át érzem, olyan hálás vagyok, hogy jelenleg olyan boltban dolgozhatok ahol kedvesek az emberek, csak úgy, és én is kedves vagyok, ha meg nem, mert szar napom van akkor ezek a szemét kedves vevők rámragasztják. Néha nagyon más dimenzióban érzem magam, hogy ez oké, hogy oké?
De szuper, hogy ez másnak is eszébe jutott 😍, én évek óta csinálom ezt többször még azzal is odamentem emberekhez, hogy bocsi ne haragudj csak meg akartam jegyezni, hogy nagyon szép vagy. Szerintem nem dicsérjük eléggé egymást, csak úgy mindenféle hátsó szándék nélkül, pedig ha elindulna ez a dolog mindenki profitálna belőle. 😊 Úgyhogy hajrá! Repüljenek a dícséretek!
Minden gondolatoddal egyetértek @Fancsikai Eszter. Peak point-ként az én számomra szürreálisan pozitív esetem, még 1999-ből. :) Helyszín Bp, 4-6-os villamos, délelőtt, talán hasonlóan tavasz. Én egy átlagos, 19 éves, szőke lány, épp kanyarog ki a villamos még a 'Moszkváról', amikor két fickó, kb 25-30 éves, nagyon jóképű, látszik, hogy jól szituáltak, igényesek, talán kollégák, ... még keresik a helyüket a mozgó villamoson, nagyon tanakodnak, majd a Mechwart liget előtt végre összeszedve a bátorságát odalép hozzám az egyik, és picit zavartan köszön, és elmondja, hogy ő csak azt szeretné mondani, hogy csodálatos a kendőm (egy rózsaszín tüll volt) és hogy mennyire jól áll, és szép napot. Aztán leszálltak. Én meg azóta is emlegetem barátok közt, hogy ez mennyire kedves volt és jól esett, pont meg tudtam köszönni, de akkora pozitív visszacsatolás volt a sok Moszkva téren átmenős "úgy megb*sználak" beszólás után, hogy az csak na. Sőt, később enyém lett a világ legkedvesebben bókoló férje is, meg gyerekei, szóval valamit remélem akkor bevonzottam. :)
Huuu, egy tegnapi eset pont ide illik. Valenciában élünk, ültünk egy teraszon délután, iszogattuk a kávénkat. Egy idős bácsi pihent egy közeli padon és mindenkihez szólt egy kedveset, főleg a kutyásokhoz. Leült mellénk két tizenéves lány, kutyával. A bácsi felállt, odasétált hozzájuk, megdicsérte a kutyát és aztán derűsen elbeszélgettek jó pár percig. A lányok nem néztek félre, nem húzták a szájukat, nem röhögcséltek rajta. Mondanán, hogy véletlen, de nem az, más szituációkban is ezt tapasztalom. Amit sajnos otthon már egyre kevésbé. Persze ott is vannak pozitív dolgok, például azért szerettem piacra járni, beszélgettünk az eladókkal, recepteket osztottunk meg vagy csak mosolyok közepette lebonyolítottuk az üzletet. :)
Nálunk…felújítás alatt a szakemberek bent cigiztek a lakásomban tudtom nélkül ….csak a szagbol és a csikkekbol tudtam meg…..…..másnap elkerekedett a szemük amikor asszertívan figyelmeztettem őket …….sajat lakásában azt csinál amit akar…de ahol mi lakunk a kis gyerekeinkkel ,hogy gondolta ,hogy ezt megteheti mikor mi fizetjük a munkáját…ráadásul 3 lépésre már a kertben is nyugodtan cigizhettek volna……de meg egy kérdést sem tettek fel,hogy lehet -e……ráadásul akkoriban sokat fulladozott a 3 éves kisfiam aminek többször kórház volt a vége….de igazából akar van gyerek akar nincs,lényegtelen,csak végtelenül dühítő hogy ennyi tisztelet nincs meg….. Nagyon egyetértek veled,és mindig annyira jó felismerni ,hogy milyen cuki emberek is vannak és milyen kar hogy ez nem evidens…..köszönöm hogy helyettünk is kimondtad ezeket🫶
nekem meg szokták dicsérni egy-egy ruhadarabomat nagy ritkán, és mikor jó napom van akkor én is tökre megemlítem másnak, ha tetszik rajta valami, hátha feldobja a napját! engem mindig nagyon felvidítanak ezek a random dicséretek, szerintem tök kedves és jófej dolog, de sajnos az átlag magyar ilyenkor elsőre furán néz, hogy "úristen mit akar, ez tuti akar valamit, minek szólt hozzám" stb... :D és hát ezek a prekoncepciók valljuk be, nem alaptalanok kis hazánkban. amúgy nem vagy negatív, sem pesszimista, szerintem csak túl idealista vagy ehhez a kiábrándult magyar valósághoz, én legalábbis így vagyok ezzel és emiatt bosszant a sok beletörődöttség, szájhúzás, szaremberkedés... nehéz megérteni a jónépnek, hogy nem attól leszünk jobb kedvűek, ha egy szebb világban élünk, hanem attól lesz egy szebb hely a világ, ha mi magunk megpróbálunk jobb arcok lenni egymással és humorral, előzékenyen állni egymáshoz, meg ehhez az egyébként egyre szarabb magyar valósághoz is. ez baromi sokat számít a mindennapokban!
Szívemből szólsz! Volt egy gázszerelő, (a környéken ő az egyetlen aki elérhető) nem volt hajlandó szemembe nézni, akkor sem ha csak én voltam itthon. X. alkalom után, amikor a férjem itthon volt, de nem volt jelen, a szerelő végzett, - anélkül hogy rám nézne, egy konyhaszekrény ajtó volt köztünk, mellette mosogattam,- így szólt: - Ide küldené a kedves férjét? Akkora lett a fejem, hogy megcsináltattuk a hűtő-fűtő klímát. Hozzánk ez az ember többet ne jöjjön!
Lidl, Székesfehérvár: - Elnézést, tudna segíteni, hol találom a... - Jó napot kívánok! -??? - Jó napot kívánok! - Most addig nem válaszol a kérdésemre, amíg nem köszönök??? - Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok! - Ott van a harmadik sor végén a sajtoknál, ahol MINDIG. Na, köszönöm és a fegyelmezést is 😂
@@annabanhegyi1344 ne hülyeskedj már, hogy a tisztelet jele az, ha köszönök este fél 8-kor :D Soha nem köszöntem még ilyen helyzetben, mikor segítséget kértem, eddig mindenkinek elég volt az Elnézést, tudna segíteni kezdés :)
Nekem két példa maradt meg: Angliában a buszjáratunkon mindenki köszönt leszálláskor a buszsofőrnek. Azóta átvettem én is, amikor Volánbusszal utazom, leszálláskor köszönök a sofőrnek. Vagy amikor külföldön addig nem indul el a menetrendszerinti járat, amíg le nem ül mindenki a buszon.... itt pedig még direkt odarakja a csomagját is, hogy "egyedül szeretne ülni, lássam már!"... Van jegyem, megkérdem, hogy "leülhetek?"Ilyenkor általában észbe kapnak és átadják az üres helyet. Most a babakocsis segítségről ne beszéljünk. Ritka, mint a fehér holló.
Nekem abszolút tetszik ez a positive feedback ötlet, meg akár csak a “mosoly osztás” is, mert annak is nagy hatásai lehetnek. Szuper lett az ajtó és köszi a sali tippet is a videó elejéről!
Kevés volt a rinya,de tetszett így is. Nagyob szép világos és stílusos a lakásotok.Különösen tetszenek a nagy,magas kazettás ajtók és a sok világos szín.Igazán illik Hozzad! Gyerekszoba room tourt is szívesen vennék v.teregetős-háztartásos rinyát.😁imádom!
Dohában élünk jelenleg és igen,itt minden eladó kedves,teszi úgy a dolgát,h legyen kedved vásárolni és igen,ilyen is elő fordult,h a boltból kijövet,egy szintén európai nő megjegyezte,h nagyon tetszik a ruhám,nagyon csinos. Nagyon sokat számít 🤷♀️És mikor otthon vagyunk,és 😂elmegyünk pl vásárolni,még nagyobb így a kontraszt 😏a nyilvános és plázák mellékhelyiségét ne is említsem,enni lehet a padlóról és jó illat van🙏
Mi pár hónapja költöztünk el budapestről Érdre, ami szintén nem kisváros de mégis annyival másabb az emberek hozzáállása. A boltban kedvesek, az autósok nyugodtabban vezetnek, a szomszédok köszönnek. Sokkal közvetlenebbek és türelmesebbek pedig nem mentünk messze budapesttől. Ajánlom mindenkinek aki budapesten él és zavarja az emberek hozzáállása, hogy költözzön el, mert egy felüdülés! 🙂
Ez nagyon így van. Ezt utálom itthon a legjobban!! Pont lesz*rom, hogy nem őszinte az összes amcsi, de legalább tényleg az az alapvető beállításuk, hogy mindenre hipeaktívan reagálnak. És ja, én is csak külföldön vagyok ilyen 🤣
Én szoktam néha 1-1 kedves megjegyzést tenni idegeneknek, vagy ha valaki tüsszent akkor mondom, hogy egészségére... és olyan döbbent arcokat kapok, aztán meg hálás megköszönést. :) Ez tényleg jó, jó lenne, ha mindenki felvenné ezt "szokássá". ;)
Ezt a pozitív beszólogatást már évek óta csinálom és működik 😅🥰 Szerintem nem infantilis tevékenység , hanem igenis javít a mérlegen. A sok szar mellett amit egymástól kapnak az emberek, az utakon/utcán/BKVn, kerül egy apró kedves meglepődés a mérleg másik serpenyőjébe
Egyszer hajnalban amikor mentem dolgozni a kihalt metrómegállóban odajött egy középkorú férfi, hogy ő csak azt szeretné mondani, hogy milyen szépen vagyok felöltözve. Tök normálisan viselkedett, fogalmazott, aztán azonnal tovább is állt. De én úgy megijedtem 😂 Ez a másik oldala kicsit annak amit mondtál, mert nem csak hogy nem nagyon mondunk ilyeneket egymásnak az utcán, hanem ha valaki mégis mond, az nagyon ijesztő tud lenni hirtelen. 😅
Mesterember 1!! Volt/van a villanyszerelőnk aki normàlis vele,tök jòfej szèpen dolgozik udvarias,mondanom sem kell 65 èves,jòlfèsült idős bàcsi. Èn szoktam de tènykeg szoktam anyumàknak mondani hogy ilyen jòlnevelt gyereket ritkàn làtok, vagy milyen jò formàban van,milyen gyönyörű ma..zavart mosoly vagy gyanű hogy kattant vagyok ez a reakciò 😂
Elvitte a fókuszomat a pulcsid és végig azt vàrtam hogy mikor pördülsz egyet hogy rendesen làssam.... baromira tetszik😍😍 De amúgy értem mit mondasz, Németorszàgba költözésünk utàn történt hogy egy boltban beàlltam a kassza sorba 2 termékkel a kezemben és az elöttem lévök mondtàk hogy àlljak elöre ne vàrjam ki öket...😊csak ennyi mégis milyen sokat jelent
Egyetértek.És a fiatalok is átveszik függyetlenül a megélhetési problémáktól,m azok igazak,de azt látom h sokuk elfogadja ami körülveszi,és felveszi ugyanazt a mentalitást.Szóval nem tudom h ez lesz-e jobb
Ez már nem most kezdődött. Sosem felejtem el, mikor 10 éve elkerültem Dunaújvárosba és elmentem bevásárolni az egyik boltba. Konkrétan mint a véres rongyra, úgy nézett rám az eladó, csak mert bementem, ránéztem és köszöntem. Persze fizetésnél se volt más a helyzet és elköszönéskor se méltatott sok szóra. A többedik ilyen után mondtam a páromnak, hogy errefelé nagyon mogorvák az eladók, nem hogy nem mosolyognak vagy beszélgetnek, még a köszönést se fogadják. Akkor az volt a válasza, hogy minél közelebb élsz Budapesthez, annál több az ilyen. Azóta már visszajöttünk Békés megyébe és akkoriban megnyugtatott, hogy végre megint olyan környezetben élünk, ahol normálisan viszonyulnak hozzánk az emberek, de manapság már itt is egyre több a mogorva…
29 éves építőmérnök vagyok és nő. Kivitelezésben dolgozom, terepen, ahol a férfiak-nők aránya 95-5%. Van már némi tapasztalatom és a habitusom, határozottságom is adott ehhez a szakmához, mégis nap, mint nap vannak szituk, melyekben bizonyítanom kell, hogy attól mert nő vagyok, igenis van itt helyem. Az a férfi, aki mindenféle ítélkezés, beskatulyázás nélkül áll hozzám, az ritka, mint a fehér holló. A legtöbbükkel végig kell taposnom egy utat. Első találkozásnál ha hajlandó kezet fogni, már örül a lelkem, a megbeszéléseken nem szokásuk kitüntetni azzal, hogy a szemembe néznek, majd eljön az a perc, hogy megszólalok és látom a szemükben a felfedezést: jé, ez tud beszélni és nem is olyan hülye nő létére... Ha jó napom van, akkor tudom élvezni ezeket a felébredéseket, a reakciókat. Olyankor jókat mosolygok azon, hogy 1 hete még köszönni sem tudott, most meg hozzám jön, ha kérdése van. Ha viszont bal lábbal kelek, elgondolkodtat, hogy örökké ezt a harcot kell vajon vívnom? Voltak emlékezetes esetek, amik bőven túlmutattak a csendes beskatulyázáson. A lekezelő "kisszivem" - csak, hogy tudjam, hol a helyem - megszólítás, meg a "egy túliskolázott NŐ nekem ne akarja megmondani, hogyan csináljam a szakmámat" mondat eléggé beégtek. Rengeteg visszaigazolást kapok férfiaktól és akik dolgoztak már velem, rendre elmondják, hogy sok mérnök pasi elbújhat mögöttem, 99%-uknak sikerül bebizonyítanom, hogy nem véletlenül engedtek ki a konyhából... De bármennyire vagyok jó abban, amit csinálok, tudom, hogy nőként vagy baromi nehezen, vagy sehogy nem fogok eljutni oda, mint a hasonló kavlitásokkal rendelkező, korombeli pasik. Az biztos nem segít ezen az elférfiasodott szakmán, hogy a nők jelentős része csendben meghúzza magát a sarokban és hagyja a nagy és erős férfiakat érvényesülni.
A héten történt, hogy játszóterezés után beszaladtunk a gyerekekkel a pékségbe, mert nagyon éhesek voltak. Még be sem léptem az ajtón már rám szólt a lány a pult mögött, hogy gyorsan válasszunk, mert 1 perc múlva zárnia kell. Én így lefagyva, oké… Persze a gyerekek nem tudtak választani, a csaj meg a körmével dobolt a pulton. 😊
Nekem pár éve az a szokásom, hogy ha sétálok vagy biciklizem a városban és valaki jön szembe és eszik valamit akkor odaszólok neki, hogy jó étvágyat! :-)
2 месяца назад
Lehet én értem félre a szitut, de 99%-ban a nő nyújt kezet a férfinek! (Bár nem hiszem, hogy protokollszakértő volt a szakember) Egyébként teljesen egyet értek veled! Tavaly előtt novemberben eltörtem a felkarom és elég sokáig dupla sínben voltam. (Németországban élek alapból) és amikor haza mentem meglátogatni a szüleim otthon rendszeresen belém jöttem, nekem jöttek, húzták a szájukat mert nem tudtam elég gyorsan 1 kézzel fizetni vagy elpakolni.
Igen, ezt nem akartam túlmagyarázni, itt nem illemtani kérdésről volt szó, konkrétan átnézett rajtam, ameddig csak tehette, azután is, hogy kezet nyújtottam és elkezdtem ismertetni az igényeinket.
Annyira jo ez a tema! 10 ev Anglia utan konkretan rosszul vagyok ha otthon toltok egy hetet az emberek atitude miatt. Egyszeruen nem ertem miert ilyen az alaphangulat.
Külföldön élek 12 éve és nagyon egyet tudok érteni. Én is szeretek idegeneket random megdícsérni és ezt ugyanúgy vissza is kapom. Kedvesnek lenni cool🤘🏼
Ha az emberek szeretnék önmagukat, akkor tudnák szeretni az idegent is. Ahogy az Anna Sörliben van: A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba.... engem nem érdekelnek, az búval baszott emberek, aki mellettem eltölt 5 percet annak már jó napot generálok bármikor, de én sem vagyok mindig túl vidám. Lehet itt bármire fogni a savanyú hozzáállást az élethez, de egy a lényeg. Ha reggel úgy kel fel az ember, hogy már megint???????????? Kívülről ezt a hozzáállást nem lehet megváltoztatni, csak ha te másképp látod a reggeleidet. A szakiságról meg az a véleményem, hogy ugye mindenki is eladja a szolgáltatást, de nem mindegy, hogy aki nyújtja a szolgáltatást, az kereskedői vénával teszi az eladást, vagy csak úgy... a vagy csak úgy-gyal van a baj. Aki szereti a szakmáját, az mindent meg fog tenni, hogy a bolt jóízű legyen. Egy jó szaki, aki kereskedik is, neki édes mindegy, hogy férjjel, vagy feleséggel vitatja meg a dolgokat. Sokan ellenben képtelenek az emberi beszédre, a kicsiségüket próbálják kompenzálni a túl sok szakzsargon használatával. Vajai Papó voltam.. :-)
Én is utálok boltba járni, mert nem ők vannak a vevőért, hanem fordítva. És mikor szóváteszel valamit, akkor nem is értik… mondom kéne másik pénztárt nyitni, 20’perces a sor…de hát nem találunk embert…mert nem is akar a kedves tulaj találni. Ha akarna, akkor lenne elég eladó, meg pénztáros. Nem fontos… oldja meg a vevő a vásárlást egyedül.
Hát a boltokban pont ezért nem segít az árufeltöltő (eladók nem dolgoznak a boltokban tudtommal) amit mondtál. Időre kell dolgozni, 1 ember 2-3 ember munkáját végzi időre, folyamatos a baszogatás a vezetők részéről, irreálisak az elvárások (ami nem csoda az áruház igazgató nem is látja át az egyes osztályok működését), és ha nem sikerül végezni akkor jön a lebaszás, nembeszélve, hogy a vevők is elég bunkók így nem csoda, hogy az ott dolgozók sem lesznek kedvesek, nem is elvárható. (Legalább is a tescoban ez a helyzet, hogy más áruházakban milyen dolgozni azt nem tudom ) És mellette kicsi a fizetés. Legalább is a munkával nagyon nem arányos.
Illetve sok árufeltöltő nem is tud segíteni, mert osztályok vannak, így aki mondjuk a kenyereket tölti ki annak nem feladata, hogy ismerje a konzervosztályt, vagy a műszaki osztályt. Bár általában tudnak segíteni de nem azért mert ott dolgoznak, hanem mert ott szoktak vásárolni is és emiatt ismerhetik azt is. De ennyi erővel bármelyik másik vásárlót is meg lehetne kérdezni, hogy mi hol van.
Az a probléma, hogy a sz*r csak még több sz*rt generál, értem ezt arra a részre, hogy a "vásárlók bunkók, ezért az eladók is". Én, amikor előzékenyen, kedvesen, KÖSZÖNÉS UTÁN megszólítok egy eladót, hogy "szia, ne haragudj, tudnál nekem segíteni?" és erre kapom a full tuskó, fapofa, hülyének néző tekintetet meg beszólást, akkor az azért marhára nem esik jól. Ennek ellenére minden alkalommal ugyanúgy csinálom, csak épp egyre többször futok bele ebbe a viselkedésbe totál alaptalanul, és ez baromira nincs rendben. Ezért is lesz sok vásárló (aki hajlamos rá) tuskó, mert eleinte kedves volt, de csak a suttyóságot kapta, úgyhogy már ő se kedves. El van ez b*szva rendesen.
A lányom boltos. Ő, ha emberi hangon szólnak hozzá, mindig segít. De sokszor meséli, hogy a vevők úgy beszélnek vele, mint egy kutyával. Úgyhogy ez a jelenség sajnos kétoldalú...
Hú, ez a férfiakkal való kommunikáció nőként (főleg "férfias" témában), nagyon betalált. Igazából nekem sokáig ez fel sem tűnt, főleg ha ebben szocializálódik az ember. 2 éve kiköltöztem Ausztriába, informatikusként dolgozom, nőként. Csak férfi kollégáim vannak, kizárólag férfiakkal kell együtt dolgoznom, megbeszélnem, és itt jöttem rá, hogy mennyire befolyásolja a magyarországi szocializálódás a munkavégzésem, amire a managerem hívta fel a figyelmem. Nehéz férfiakkal szemben érvényesítenem a véleményem, javaslatom, főleg egy ilyen területen. Magyarországon is inkább jellemzően férfi kollégáim voltak, azonban ott ez sosem jelentett problémát, az volt amit ők mondtak, javasoltak, és ez teljesen rendben volt a főnökömnek (persze szintén férfi) és ez nekem fel sem tűnt. Miközben végig az volt bennem félig tudatosan, félig tudat alatt, hogy én nő vagyok, és egy férfiak által dominált területen nekem "örülnöm kell" hogy beláthatok ebbe a világba, itt dolgozhatok velük és a köreikben lehetek, de a döntéseket ők hozzák. Leírva is siralmas, tudom. 🥲 szerencsére ausztriában ez abszolút nem így van, itt már az iskolákban is azt tanítják a gyerekeknek hogy férfiak és nők egyenlők (több osztrák kollégám is mondta), úgyhogy van némi hátrányom, amit a jövőben le kell küzdenem és korrigálnom a szocializálódásomban.
Anyukam hatvanadik szulinapjara ettermet foglaltunk egy nagyobb tarsasagnak egy szerdai napra amikor a videki etterem kb kong az uressegtol… vittunk 60’s szamos konfettit es megkerdeztuk hogy kirakhatjuk-e az asztalra. A valasz: hat a takaritono nem fog orulni ✌️🤣🤦🏼♀️
1hónapja jöttünk haza egy hosszabb vakációról Thaiföldröl,azóta minden héten van itthon 1olyan beszólás az utcán,hogy leáll az agyam és nyilván most sokkal durvábban arcon csap,hogy ez mi?!
A rinyavideó😁😍nagyon jől indult azzal a kávéval,de belassult kicsit.., A helyzetjelentős igazi rinyaverzió a legtutibb ever.Amikor full real a helyzet,full koi van és Te full őszintén kommentelsz,/ecikized magad.😁😵💫halára röhögöm magam ezeken, Sorry,de tuti.
Én azt sem értem, hogy ha jön hozzám egy szakember, akkor azt miért nekem kell megetetni, ha én leülök délben ebédelni. Engem ki etet meg a munkahelyemen?! Oldja meg magának. Tartson ebédszünetet és akkor én is akkor eszek, mert nincs ott vagy ő is eszik. Vagy ha nem akar, mert inkább dolgozik helyette, akkor ez van.
A kedvesség semmibe nem kerül! Nagyon sok negatív tapasztalatom van, de azt figyeltem meg, hogy egy kedves gesztusra (pl. ajtó tartása másoknak és hasonlók) azért általában pozitív a reakció. Szerintem az itthoni nagyvárosokban sem szabad ezt feladni, de pl.vidéken sokkal jobb a helyzet. Tudnánk ebben fejlődni, csak mutassunk jó példát.
Szia! Én eladó vagyok a sajàt boltunkba piacon. A vevők hülyék. Többségében az idősek. De ritka eset de aznap akkor mindenki betalàl. Viszont nekem boltu eladókkal nincsen bajom. Ezerből egy undok tapasztalatom szerint. Csak a vàsàrlók mindig sietnek. Itt magyarorszàgon sose érünk rà. A lopàsról ne is beszéljünk. A legapróbb sz@rt is ha teheti a magyar ellopja.
Ohhh fél évig vártunk már konyhabútorra, beltéri ajtós szakember felmérés után több mint egy hónap múlva félig angolul félig magyarul írt árajánlatot ami nem a mi nevünkön és cìmünkön volt.😂😂 Nekem az a tapasztalatom hogy a nagy munkákra mennek és a kis munkákat szájhuzogatva vagy el se akarják végezni.
Tudok kpacsolódni ahhoz, amikor mesterembereknek nem tudnak mit kezdeni azzal, ha egy nővel kell megbeszélniük a dolgokat. ezer féle verzióban rossz az egész inetrakció. tisztelet a kivételnek, akik viszont normálisan beszélnek az emberrel.
Ezért is pont ezért költöztem ki Angliába. Itt, ha rossz kedvem van csak lemegyek sétálni és mire hazaérek fel vagyok dobva mivel a séta közben rám mosolyognak, köszönnek emberként bánnak velem. M.o borzalmas a hideg ráz tőle az a stílus ahogy bárhol beszélnek az emberrel nagyon undorító.
Fuuu, eleve imádom a videóid és nagyon sok dologban egyetértek, de ez a videó extrém módon betalált. Annyira, de annyira utálom, hogy ez az ország alapvetően iszonyúan bánat. Szó se róla, tényleg sz*r a közhangulat, nagyon sok embernek anyagi és egészségügyi nehézségei vannak, de.... Jobb lesz ettől a rettentő sok negativitástól? NEM, semmi nem lesz jobb, csak lehúzzák a még szépet és jót meglátó embereket is ezeket az energiavámpírok. Közel sem olyan rossz a fizetés egyébként rengeteg helyen, mint amennyire elő van adva, a saját melóhelyemről tudok főként nyilatkozni, de tudom, hogy máshol is ez van. Az emberek azt hiszik, az irodaiak csak meresztik a p*csájukat körmöt reszelgetve napi 8 órában, mindezt havi 700 ezerért, holott nálunk nagyon sokszor vért izzaduni az irodán minden egyes munkanapon, feleannyi vagy harmadannyi pénzért, mint a gyári melósok, akik egész nap cigiszünetre járkálnak (mi egyszer se!), a műszak 70%-ában a Tiktokot pörgetik, megkapják a több százezres fizetésüket még így is, ÉS habzó szájjal fröcsögnek, hogy többet akarnak. És ez nem kitaláció, ez a valóság nagyon sok helyen. De más téren is, van egy szép felesége, szép gyerekei a Zuramnak otthon, mégis mit csinál? Tiktokos pcsákat nézeget munkaidőben, és panaszkodik, hogy milyen fos az élete... A boltban az eladók akkor se kedvesek már, ha te az vagy, tisztelet a kivételnek... Facebook csoportokban meg cikkek alatt pedig egyenesen undorító, ami megy, olyan stílusban osztják egymást az emberek tudás és ismeretség nélkül, hogy félelmetes. Nem szoktam idegen országba vágyni alapvetően, de alig találunk már itthon olyan embereket magunkon kívül, akik kicsit normálisabban gondolkodnak, és értékelik azt is, amijük van, a kedvesség meg egyenesen valami földöntúli dolog lesz itthon lassan. Egyébként tökre meglepődtem, hogy az Ateablakod srácok voltak nálatok, nálunk minden nyílászárót ők csináltak, az első ügyfeleik közt voltunk pár éve. Örülök, hogy megmaradtak jófejnek és korrektnek (bár valahol rendkívül szomorú, hogy ennek örülni kell).
Valamiért irritáló számomra ez a csatorna, de mindig valahogy itt kötök ki és még a like gombra is rányomok. Mert a lényeget látja a csaj, csak a stílus, az ember. És valószínűleg nekem ez hiányzik.
Azért ilyenek veled az emberek amilyenek mert nem a megfelelő trendnek megfelelő stílusban hordod a hajad, ruházkodsz, kommunikálsz és e-miatt kevesebbnek tartanak azaz olyannak akivel lehet simlisedni. Ez a jelenség amiről videót készítettél a "szolgáltatás"-on belül mindig is ez volt. + dolgozni mindenki után főleg másnak, maga után meg eszébe sem jut, maximum akkor amikor már csótányok szaladgálnak a fürdőben vagy a konyhájában. Összegezve: röviden és tömören a megjelenéseddel van a baj + a kommunikációddal s ezt kihasználják azok akikre támaszkodsz.
Nagyon durva ez amugy, mi 8 eve elunk angliaban es itt mindenhol kedvesek, megy a kasszassal a small talk, mosolygosak, segitokeszek. Aztan leszallunk ferihegyen es jon a citromkepu emberek sora meg ugy beszelnek az emberrel mindenhol is mintha a seggukbol rangattak volna ki. Ertem en a frustrraciot de tenyleg fizikailag fajna ha normalisan birnanak beszelni🙄
Nem értem ha ennyire utálsz Magyarorszàgon élni akkor miert nem költöztök el? Én külföldön élek itt is jelen vannak ezek a problémák sött...van sok más dolog ami itt nagyon rossz...szerintem ez csak hozzáállás kèrdèse.
