Mi az autizmus? 4.rész: Lányok, nők a spektrumon 

Atyaég, ez rólam szól. 😲😲😲 Nagyon köszönöm ezt a videót! Megerősítő. (ha nem is kellemes ezekkel szembesülni...) 40 éves vagyok. Még nem késő 😏

Köszönöm a videót! Kislányomnál (11 éves) pár hete merült fel pszichológusnál, hogy autizmusban érintett lehet. Ott elhangzott egy fél mondat a hölgytől, hogy szerinte én is. Azóta pszichiáter is megerősítette a diagnózit lányomnál. Most én is végigsírtam ezt a videót, azt hiszem utána járok magamnál is a dolognak. 3-4 évnyi önismereti munkával a hátam mögött, rengeteg dolog világos már, de ha ez igaz.... nem is tudom, minden teljesen más értelmet nyerne. ❤

Tök jók ez a tájékoztató sorozat! Ne kövezzetek meg, de valami kiegészítésféleképp: a szakmai protokoll is úgy hivatkozik már erre a videóhoz hasonló című fejezetében mint női fenotípus, azaz nem kizárólag lányokra- nőkre jellemző. Nemrégiben kaptam meg a diagnózist férfiként, és azt megelőző diagnosztikus folyamat közbeni tájékozódáskutakodás alatt a kezembe akadt ez a protokoll és amikor ezt a fejezetet olvastam, abban a masfel-ket oldalban mintha az életem vázlatát írták volna le kb. szóról szóra. Az egyetlen bajom most már csak az, hogy egész eddigi életemben küzdöttem azért hogy normális legyek, hogy a környezetem és én magam is annak lássam magam, és még így a diagnózis "átvétele" után is bekapcsol sokszor ez a rossz reflex saját magammal és mással is. Pedig ennyire közel önmagamhoz még sosem jutottam az eddigi 40 évem alatt, mint ez alatt a diagnosztikai folyamat alatt. Erről van tapasztalatotok, videótok, tanácsotok, bármi?

Köszönöm a videóitokat Lizanka és Viktor! Végig sírtam, jelenleg is potyognak könnyeim... s remélem másoknak nagyobb szerencséjük van szülőkkel, szűk környezettel... mert sajátjaimnak hiába mondom, magyarázom, mutatom a videókat (amiket letojnak). Semmit nem fognak fel belőle és erősen hátráltató egy ilyen környezet.

Köszönöm szépen! Most megint sikerült újabb puzzle darabokat találni...! 20-an kezdődik végre a diagnosztikai folyamatot! Annyira várom 🙏🤞

Köszönjük Lizanka. Rengeteget olvasok a témában, már női autizmus témakörben is angolul. Minél többet olvasok, annál inkább rájövök, mi az, amivel eddigi életem során küzdöttem. De super-masking vagyok, senki sem hinné el. Mert nem látnak belém.

Nagyszerű videó, köszönöm. Sokat segített.

Mondjuk az ilyen small talkot én is szeretem mellőzni, csak az a gáz, amikor nem én kezdem a beszélgetést, hanem mások kezdik így velem, hogy hogy vagy, mi újság, hova mész stb.. és akkor ott vagyok rögvest fejben, hogy most akkor tulajdonképpen mire kíváncsi, vagy kíváncsi egyáltalán a válaszomra? Mit akar? "a barátok időnként csak úgy is megkeresik egymást" Háááát... kb. egy vagy két barátom volt összesen, aki hajlandó volt csak úgy is megkeresni. Az összes többi soha nem keresett meg. Ha én kerestem őket, akkor is csak addig voltam "érdekes", amíg úgy tett, mintha milyen fantasztikus haverok lennénk. Amúgy meg valószínűleg a háta közepére se kívánt. Na ennyit a nagy büdös barátokról! Ők sem keresnek meg csak úgy, akkor én minek keressem őket? Ja hát iskolában nekem is volt rengeteg felszínes kapcsolatom (mármint kommunikációs, nem érzelmi), majdnem mindenkivel tudtam beszélgetni és itt kifújt. Tehát ugyanez volt, hogy mindenkihez tartozok egy kicsit látszólag, de valójában senkihez sem tartozok. Na igen, a viccmesélős blokkoknál legszívesebben megsemmisültem volna. Megy a csesztetés, hogy nem értetted? Na elmondjam még egyszer? Miért nem érted stb.. ááá Az a baj, hogy én is nagyon kritikus vagyok másokkal, csak magammal szemben nem. Nálam nemcsak a munkakeresésre, hanem a munkavégzésre is igaz. "másfajta munkát végzünk, mint amire a képesítésünk jogosítana" Ez is mennyire igaz. De a majd beletanulok azért sem játszik, mert ha valamilyen szakmában éppen "pályakezdő" vagy, de a kvalitásaid alapján mégis felvesznek és közben azt várják el, hogy önállóan dolgozz és tanulj, na ott én meghaltam. Mert nincs semmi olyan mentorálás, ami segítene eligazodni az új környezetben. Erre volt is példa, felvettek egy céghez, 2 nap után hess, mert senkit nem ismerek, hiába zavarták le a bemutatást, nem tudom mit várnak tőlem, nem tudom hogyan kommunikáljak monitorokba merült emberekkel, ráadásul hátráltatni sem akarom őket a munkájukban és akkor így ennyi volt. A legégőbb az egészben az volt, hogy nap végén egy kb. 6 fős társaság előtt számoljak be az aznapi történésekről, különös tekintettel arra, hogy én mit dolgoztam aznap. Na ez se tetszett. A dolog furcsa pikantériája, hogy volt egy elég mélyenszántó, többoldalas programozós felvételi teszt, amin kb. egy halvány kettes teljesítményt produkáltam, ami a többi jelentkezőét tekintve viszonylag jónak volt mondható. Visszahívtak interjúra és mondtam, hogy nem vállalom, mert láthatóan csak ugatom a témát. Erre a főnöknő visszahívott egy harmadik körre, ami arról szólt, hogy ők tulajdonképpen azért akartak még 3. kört, hogy kvázi meggyőzzenek, hogy nekem ott a helyem. Csak azért mentem bele, mert vagy 4-en presszionáltak, hogy meglátom milyen rohadt jó lesz ez nekem. Hát nem jött be, ahogy írtam is, 2 nap volt a max.

Szerintem idők kérdése, mikor jön el az, hogy az autizmus közel fele-fele arányban érint férfiakat és nőket. Üdvözlettel: egy autista

Nagyon hasznos videó, még hasznosabb információkkal. Sajnos a diagnózis még mindig nem könnyű terület.

En dettó így voltam . 😢

Köszönöm nagyon találó. Nem merem diagnosztizáltatni magam az AA-nál. Pedig már kitöltöttem a papírokat 🙈 Kaptam bipoláris diagnózist, de nem pontos szerintem. Sok pszichiáter nem volt hajlandó diagnózist adni. miért nem adnak diagnózist, ha már egyszer benne vagyok a terápiában? mindig aztmondják hogy nem akarnak beskatulyázni

Az előadásokat hallgatva, számomra még mindig nem egyértelmű, hogy kit nevezünk autistának. Viselkedési zavarról van szó, de a jellemző amivel egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy valaki autista, nem esik szó. Ezek alapján, bárkire rá lehet fogni hogy autista. Csak megfelelő magyarázat kell.

De mi megoldás???