Nem számít, hogy mit beszélnek, Nem számít, hogy mit mesélnek, Nem számít, te tudd, hogy Magyar vagy! Nem számít, ha elbuksz harcban, Ha ott kell állnod száz viharban, Nem számít, te tudd, hogy Magyar vagy! Ne add néped az ellenségnek, Ne higyjél a rossz meséknek, Védd meg hát, ezt a szép hazát! Száll a dal a messzeségnek, Igaz múltról szól az ének, Hallgasd hát a rónák dallamát! Hogyha harag gyúl szívedben, Ne lázíts testvéred ellen, Védd meg inkább minden vészen át! Mert az a nép mely ily megosztott, A gonosztól elkárhozott, Ne hagyjuk hát, harcoljunk tovább! Gyönyörű szép Magyar hazánk, Drága Boldogasszonyanyánk, Óvd meg hát, ezt a szép hazát! Ne add néped az ellenségnek, De adj erőt a Magyar szívnek, Óvd meg hát, ezt a szép hazát!
Kustra Ferenc Köszönöm, hogy szerethetlek Hazánkat eső veri, vihar dúlja. Hazafi arcunkat a könny áztatja… Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, Istenért, hazáért, a családért! Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… Köszönöm, hogy a fiad lehetek, Jó gyermekedként, mindent megteszek… Magyar vagyok, én ide születtem, Magyar vagyok, ide köt életem, Magyar vagyok, itt élek, itt halok, Magyar vagyok és az is maradok!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem. Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketők lelkébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre: Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót, ha írod lobogód selymére, Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél. Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet Urával szövetséget kötött. Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten! Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a házatája, Mézes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar legyen hited s tied a jövendő. Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!
"Hogyha harag dúl szívedben ne lázíts testvéred ellen,védd meg inkább minden vészen át! Mert az a nép,mely így megosztott,a gonosztól elkárhozott, ne adjuk fel,harcoljunk tovább!"
