Szabó Lőrinc: Az Árny keze
„Maradj velem, mert beesteledett!”
Bibliát hallgat a gyülekezet.
Alkony izzik a templom ablakán.
Hitetlen vagyok, vergődő magány.
„Maradj velem, mert beesteledett!”
- Ha így idegen, vedd emberinek,
súgja egy hang, s ahogy látó szemem
elmereng a régi jeleneten,
az emmausin és felejtem magam,
a sugár-hídon némán besuhan
egy örök Árny: lehetne Buddha is,
de itt másképpen hívják, és tövis
koronázza: én teremtem csupán,
mégis mint testvérére néz reám,
mint gyermekére, látja, tudja, hogy
szívem szakad, oly egyedűl vagyok,
s kell a hit, a közösség, szeretet.
S kezét nyujtja. Mert beesteledett.
#húsvét #vers #jézus
Ha tetszett a videó, lájkold, és iratkozz fel a csatornára! (Ha rányomsz a csengő ikonra, akkor kapsz értesítéseket az új videókról.)
További versek: bit.ly/4fk2022...
TANULJ VERSET 2022-ben!
Részletek hamarosan a Négy Fal Között oldalain:
Facebook: bit.ly/negyfal
Instagram: @balazs.kereszt
15 окт 2024
