A solymári vár Solymár mellett, a Pilis és a Budai-hegység között, a Mátyás-dombon.található. A terület a 2005-2006 folyamán végzett fejlesztés révén nyerte el mai állapotát.
Solymár 1266-ban, első említésekor Salamar néven szerepel. Az oklevelek szerint 1355-ben a Lackfi főnemesi család vásárolta meg, ahol felépítették kővárukat, ami a budai tartózkodásuk idején szállásául szolgált a famíliának. A vár középkori elnevezése Castrum Salmar.
A törökkel vívott vesztes nikápolyi csatában a Lackfiak szembe szálltak Luxemburgi Zsigmonddal, ezért 1397-ben két vezetőjüket az uralkodó hívei meggyilkolták, és a váraikat elkobozták. Zsigmond feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adományozta, kárpótlásul annak vélt házasságtörése miatt régebben lefoglalt délvidéki birtokaiért.
Később a vár a Korbáviai és a Rozgonyi família tulajdonába került, majd 1440-ben ostrommal foglalták el az ellenpártiaktól a lengyel I. Ulászló magyar királyhoz tartozó fegyveresek. Négy esztendő múltán a Czudar család 600 Ft-ért zálogba adta Rozgoni Symon egri püspöknek és Rozgoni György országbírónak. Egy 1449-es feljegyzés szerint rövid ideig Hunyadi János kormányzó uralta, majd királyi kegyként 1455-ben Garai László nádorispán szerezte meg, 1468-ban Garai Jób és Ujlaki Miklós tulajdonában van.
1468.03.10-én Mátyás király oklevele szerint a nyulszigeti apácák perjelnője, Anna és apácái kérésére Somoghwari Imre nádori és Paloczi László országbíró emberével, Kaydachi Györggyel kiküldte Kablazoi István mestert, akik jelentették, hogy Pest és Pilis megyékben vizsgálatot tartottak. Megállapították, hogy múlt nyáron Mekchei Balázs deák és Budai Petrach Solymári várnagyok Bertalan és János alvárnagyaikkal együtt Wylaki Miklós vajda, Thelchaki ispán és Garai Jób, az uraik biztatására a pilismegyei Chaba határain belül fekvő szántókat, réteket, kaszálókat és erdőt a Solymári jobbágyok, Seres Balázs, Kechkes Dénes, Deregy Péter, Chygel György, Molnár István, Nagy László és Bálint által elfoglaltatták, az erdő nagy részét kivágatták és nagy részét Petrach a budai házához vitette, a budai és óbudai polgároknak több mint 200 aranyforint értékű fát eladott. Ezen kívül Szent Mihály nap körül, amikor az apácáknak Samodoron lakó villicusa az erdőben a disznajait legeltette, Solymár várnagyai és alvárnagyai a disznókat az erdőből elhajtották, a jobbakat leölték, végül Mária szeplőtelen fogantatása körül, amikor a nyulszigeten lakó familiárisuk, Nagh Bertalan az apácák küldetésében azok Cholnoki birtokairól hazafelé tartott, Solymár várnagya és azok alvárnagyai Balhai György nemes familiarisuk és Panchel Miklós, Magnus Benedek, Mihály, László és Bálint Solymári lakosok által a fenti erdő mellett foglyul ejtették, a várba vitték, és öt napig bilincsekben tartották. Elvették tőle az apácák négy aranyforintját, fegyvereit, lovát és holmijait, az erdőt Solymár várhoz elfoglalták, és azt ma is birtokolják, aminek következtében az apácák több mint 200 aranyforint kárt szenvedtek. Azonfelül Szent Miklós napja körül, amikor Haynal Balázs nevű, Thardason lakó jobbágyuk Martonvásárról hazafelé tartott a szabad úton, Gersei Pethew Miklós és János familiárisa, Zenthpetheri Bornemisza Péter és familiárisai, a Martonvásáron lakó Gelerdi Pál, Ambrus és Balázs, Zenthpetheri Tóth Gál, Magnus Máté és Bálint segítségével elfogta, Martonvásárra vitte, kegyetlenül félholtra verte, öt aranyforintját elvette és fogságban tartotta, ami által az apácáknak 200 aranyforint kárt okozott.
A Garaiak férfiágon való kihalásuk után Mátyás király a törvénytelenül született Corvin János liptói hercegnek adományozta, tőle 1490 után Ráskai Balázs főnemes ragadta el. A falu főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt, a vár pedig vadászkastélyként működött. Az 1526-os mohácsi csata után jelentősebb pusztítások érték a falait a környéken fosztogató török lovas csapatoktól, de végleges romba dőlése az 1541-es budai megszállás után következett be.
A vár maradványait a XVIII. században ide települő sváb lakosság elhordta, így a XIX. század végére a Mátyás-dombon látható jele nem maradt annak, hogy ott építmény állt. A falu szájhagyományában megmaradt a vár emléke, ezért Valkó Arisztid fiatal régész, miután írott forrásokból is meggyőződött az egykori erősség létezéséről, az 1930-as évektől kutatni kezdte a domb titkait. Feltárási munkáját tíz éven át segítség nélkül végezte, egyedül az ásatások fizikai munkájában kapott segítséget a község leventéitől.
Valkó munkáját az 1970-es években kezdték folytatni Kozák Károly régész, Horler Miklós építész és Feld István régész hallgató irányításával; utóbbi 1977-ben a diplomamunkáját a solymári vár kutatási eredményeiből írta, majd az ezredfordulót követő régészeti feltárásokat is ő vezette. Az 1990-es évtized végétől folytatódtak a feltárás és a helyreállítás munkálatai. Lassan napvilágra kerülnek a várfalak, melyek több lakóépületet és egy öregtornyot öveznek, a várudvaron létesített mély kúttal.
Fémkeresés web: femkereses.mcbu...
3 окт 2024
