Igazából úgy indult ez az egész, be szerettem volna mutatni olyan helyzeteket, amiből lehetett volna esemény, de a személyzet higgadtsága, profizmusa megoldotta. Érthető okokból nyilvánosan nem szívesen beszélnek az érintettek. Így nézzük a tényeket: A mai napig a legbiztonságosabb közlekedési mód a nagygépes közforgalmi repülés. Több okból az, az egyik legfontosabb, hogy minden eseményt a hatóságok kivizsgálnak, és a tanulságok gyarapítják azt a nemzetközi tudásbázist, amit beépítenek később a kiképzésbe, az eljárásokba, a gyártásba. A csatornán fenn lévő anyagok mind ilyen fontos mérföldkövek, ismét leírom: azt a sok millió eseménymentes repülést nézzétek, és a mögötte lévő szaktudást, technikát, kiszolgáló, karbantartó személyzetek munkáját ami lehetővé teszi, hogy a mai repülés ilyen biztonságos. És amit még meg kell említsek: a pilótáknak, irányítóknak nyomás alatt kell rövid idő alatt jó döntést hozniuk.
Két nagyszerű pilóta és EMBER! Tibi bácsi mindegyik könyvét olvastam. Hihetetlenül izgalmasan írta le a magyar pilóták mindennapjait a háború során. Olvasás közben szinte "ott voltam" a légiharcok sűrűjében. Naponta becsülettel felszálltak 20-30 gépükkel az ellenséges támadó kötelékek ellen, melyek túlnyomó számbeli és sokszor technikai fölényben voltak,mert ez volt a parancs. És valljuk be: szerettek repülni! Igencsak szomorú, hogy ezekkel az emberekkel a háború után a rendszer hogyan elbánt... Ahogy nagyapám emlegette: még a nevüket sem szabadott kimondani... Végül remélem Kositczky Úr valamit vissza tudott adni abból a megtépázott elismerésből, amit az akkori politika elvett az "Öreg Pumától"... Szép dolog, hogy a repülő emberek ennyi év után is összetartanak!
Tábornok Úr! Nyugodjon meg, Ön ugyan olyan része a magyar katonai repülésnek, mint Tibi bácsi! Bár, nekik kicsit nehezebb dolguk volt…..! Minden tiszteletem a katonai repülőké, és az őket kiszolgáló földi állományé! Köszönöm a filmet.
Két nagyon nagy név 🥰 nem csak a magyar katonai repülés lexikonjában, hanem a katonai témájú irodalom lexikonjában is! Tobak Tibornak 3, Kositzky Attilának 4 könyve jelent meg, élvezetesen írtak ezekről a témákról és az ahhoz kapcsolódó emberi sorsokról.
Nagy tisztelője vagyok Kositzky altábornagy Úrnak, Tobak Tibor pedig -mint egykori Puma vadászpilóta - mondhatni gyermekkori hősöm! A Magyar repülés, és főleg a légcsavaros vadászrepülés rajongója vagyok gyermekkorom óta, mivel nagyapám sokat mesélt fiatalkoráról, a repülős élményeiről ). Nagyon tetszett a film!
Ilyen, vagy ehhez hasonló repülést sztem ma már senki nem merne vállalni. A szervezőt még a biciklivezetéstől is eltiltanák.
28 дней назад
A 6145-ost uzemeltettem 1993-ban Kecskemeten. a 7508-ast a 7510-est es meg egy par masik MIG-21BIS-t is a a Puma szazadban. Kotoztem Kositzky urat, Vari Gyulat. Folyamatos keszultsegben voltunk a delszlav haboru miatt, nagyszeru munka folyt ott, kivalo embereket ismertem meg. Jo egeszseget, hosszu eletet kivanok mindnyajuknak!
Azért az nem véletlen, hogy a tábornok úr már életében legenda lett, és aki csak egy kicsit is foglalkozott vagy foglalkozik a repüléssel, az pontosan tudja, hogy ki Ő!!!! A filmért pedig örök hála!
Csodálatos film! A sorkatonai szolgálatom alatt az altábornagy úrat sokszor ültettem be az álltalam gondozott MIG-21 es 53-as oldalszámú UTI gép-be mikor,úgynevezett "időjárást" repültek másik hajózóval együtt.Innen a "viszonylagos" ismeret.Tobak Tibor (Cica) pedig kedvenc íróm (volt -sajnos),és mivel nagyon érdekel a repülés ezen belül a modellezés ill.vadászgépek ezért a két dolog ami az éredeklődésemre számot tarthat itt egyesül.
A helyszínről Kositzky Attila Balatonfüredi otthonomban rendezgettem repülő pályafutásom emlékeit. Családom támogatta elképzelésemet, hogy készítsek egy állandó jellegű magán kiállítást - így lassan kialakult a bútorzattal, berendezési tárgyakkal életre keltett, sajátos hangulatú "Kék Szoba". Szaladtak a hónapok, napi munkám mellett tolódtak a "hivatalos" megnyitás időpontjai: 2003 májusát a légierő 65. évfordulója foglalta el, a Katonai Repülők hivatalos napján, augusztusban, repülőnap szerveződik Kecskeméten. És ekkor, belém hasított: szeptember 4-én 60 éves leszek! Azt hiszem, a kedves olvasó egyetért velem abban, hogy ez az igazán tökéletes megnyitási időpont! Könyveket, folyóiratokat válogattam, szétszedtem az 1993 óta 25 helyen 35 alkalommal bemutatott fotókiállításomat, tárgyi emlékek kerültek kezembe. A hajózókönyvekbe belenézve átéltem korábbi repüléseimet - és az ARANYSAS egyik számában megjelent beszélgetés mondata ütött szíven: "...Nem szabad túlértékelni a magyar pilóták repülését sem a nyugati típusokon. Régi aranyszabály, hogy ha egy légierő vezérkari főnök meghívást kap egy másik országba, felviszik egy körre..."
Fantasztikus volt ezt hallani! Minden tiszteletem az altábornagy Úrnak, az ilyen történetek mutatják meg igazán egy ember nagyságát! Régen olvastam a könyvet de most újra elolvasom. Az viszont számomra rendkívül érdekes/furcsa, hogy 1989-ig még csak nem is ismerték Tobak és a többiek nevét ( ebben nincs szemrehányás, szomorú látképe a korszaknak)
"[...] önhibámon kívül összeütközésbe kerültem azzal a valamivel, amit sokan törvénynek hittek, pedig csak a gonosz önkény egyik megnyilvánulása volt". Tobak Tibor, II. világháborús magyar vadászpilóta visszaemlékezése az ÁVH-ról és a koncepciós perről, amelyben elitélték. Megjelent az Aranysas 2017. áprilisi számának 44. oldalán, "A Puma-vadászpilóták koncepciós pere" c. cikkben. Sajnos megint ilyen korszak felé tartunk apránként, elég ha megnézzük a rajongói kommenteket mondjuk az 1950-es évek államosításairól, vagy a szocialista díszszemélékről szóló képek vagy videók alatt. Mondjuk a gyorsuló változások világában érthető, hogy sokakban a múlt "megszépült", de voltak ilyen nagyon sötét árnyoldalai a stabilitásnak, hogy a II. világháborús Pumákról csak titokban lehetett akkoriban beszélni, és csak olyanok előtt, akikben megbízott az ember, különben rákerült a káderlapra hogy a szocialista rendszer ellensége.
Nagyon érdekes ez az eset sajnos nagyon nagyon szomorú és te nyugosztalja az áldozatokat a hozzátartozóknak is borzasztó lehet nem is lehet egy ilyet feldolgozni nagyon sokszor a spórolásra lehet visszapörgetni a Légikatasztrófákat……
A repülés egy többszörösen túlbiztosított üzem. Ahhoz, hogy katasztrófa történjen, több hiba együttes jelentkezése szükséges. Tökéletes repülőgép nem létezik, de nem hiszem, hogy véletlen, hogy az európai és amerikai, civilizált országok légitársaságainál egyetlen 737 MAX-szal sem történt tragédia. A Lion Airnek egyébként is rossz híre van, a világ egyik legveszélyesebb légitársasága.
Gyerekként családommal ugyanazon a napon utaztunk haza, csak mi Bécsbe. A szállodában emlékszem a szomszéd asztalnál ülő német házaspár ezzel a járattal indult haza, órákkal hamarabb elbúcsúztunk a szállodában, mert ők hamarabb indultak, viszont a reptéren találkoztunk újra, még egyszer elbúcsúztunk, de ők nem értek haza. :(
Ez igaz. Csakhogy a Boeing 757-en 3 kapcsoló van a robot bekapcsolásához: L(eft) -- C(enter) -- R(ight). Amivel azt is választja ki a pilóta, hogy a robot melyik "érzékelők" alapján működjön. Tehát a robot valóban csak egyet vesz figyelembe, de azt gyakorlatilag a pilóta választja ki, hogy melyiket. És ennél a balesetnél a kapitány rosszat (Left) választott ki.
@@mumtaz1977 Ma eszembe jutott valami. Nagy memóriahelyet igényelt volna a robotban, hogy mindhárom pitotcső jelét összehasonlítsa és kiválassza a két jó pitotjelet?
És az a legdurvább, hogy mindig minden a gyakorlatban derül ki. Beülhetek én a legkomolyabb szimulátorba is ha a valóságban meg más fog történni. Ott már jelen van a felelősségnek a terhe is amit az emberek joggal várnak el a pilótától, hogy tudja mit csinál.
Nevezzük nevén a pilótákat: Marc Dubois 58 éves nős, kétgyermekes kapitány, valamint David Robert másodpilóta és Pierre Cedric-Bonin, aki miatt elsősorban lezuhant a gép. Persze ehhez kellett az is, hogy a kapitány nem tért vissza időben a hívásra, mert a szabadnapos stewardess szeretőjével, Veronique Gaignard-dal hetyegett a pihenőszobában. A késlekedés miatt nem ismerték fel időben, hogy Bonin átesésbe vezette a gépet, pedig 75 alkalommal visította az átesés jelző rendszer, hogy "stall!". Mondanám, hogy a pokolban aszalódjanak, de nem hiszek a vallásokban. Elvesztettünk miattuk egy tízéves csodás kissrácot, meg 215 másik utast.
Nem barmok voltak. Még csak nem is képzetlenek, hanem a saját szerepükben mindketten tapasztalatlanok voltak. Nyilván az "oktató"-nak is meg kell tanulnia oktatni, ahogyan a "tanulónak" is tapasztatalot kell szereznie. Itt a baj inkább az, hogy a típuson nagyon tapasztalatlan tanulót rakták össze az oktatásban tapasztalatlan oktatóval. Úgy lett volna jobb, ha a tapasztalatlan tanuló mellé egy nagyon tapasztalt oktatót raknak. A tapasztalatlan oktatót meg már tapasztaltabb tanuló mellé.
Sziasztok, olvasva a hozzászólásokat írok egy pár sort. Előszöris a sztori többi részét nem oszthattam meg, de sok izgalmas történet marad titokban, én ezért is hálás vagyok, ez egy nagyon vékony jég ki mit mond el utólag. Másik dolog, nem kell általánosítani, az SZU-ban is rengeteg jó mérnök, pilóta volt, sőt úgy gondolom nekik még sokkal nehezebb dolguk is volt az országukban (próbáljon meg valaki úgy repülőgépet tervezni, hogy elzárják a családjától, és beteszik börtönbe). Ha megnézzük, a repülés biztonsági szempontból állandóan fejlődik, és már régóta az ember a szűk keresztmetszet. És nem kell visszamenni a Szovjetúnióba, vannak furcsa esetek nyugaton is, pl pár napja az Alaska Air jump seatjén utazó pilóta drog hatása alatt aktiválta mindkét hajtómű tűzoltó rendszerét, ami azonnal elzárta a tüzelőanyag táplálást, szerencsére újraindították a hajtóműveket és kitették a fülkéből.
