Gyerekkoromban 60as évek végén repültem ilyenen. Valóban rettentően hangos volt a törzsben azon az ablak nélküli részen, ahol a légcsavarok síkja volt. Stewardess előre vitt, voltam 4 éves, a kapitány ölbe vett, hogy na vezesd a repülőt! Hozzá se mertem érni a nagy fehér kormányhoz, és a pilóták nagyon jót derültek rajtam. Nagy élmény volt, köszönet érte.
5 éves lehettem amikor az Interflug-al Édesapám elvitt Berlinbe. Nagyon mély nyomot hagyott bennem pilótafülke látványa. Onnantól kezdve akartam pilóta lenni. Édesapám tudat alatt elhitette velem hogy nem fogom tudni elérni az álmom…..talán ez motivált hogy megmutassam neki, nem volt igaza…. 10-14 éves koromban nyaranta jártam Kelet-Német országba IL-18 al. Nagyon élveztem. Legutoljára Mexico Cityben láttam egyet a Cubana légitársaság repült vele. Nem hittem a szemenek! Köszönyjük a bemutatót!
Hát srácok, ez a videó, isten bizony a legjobb amit készíteni lehetett. Végre egy csapat, akik jókat kérdeznek és a technikát filmezik, nem csak annak a fejét aki magyaráz. Az pedig ahogy a veterán pilóta előad, az a másik szenzáció. Mindent ismer, minden részletnek a működésével is tisztában van, öröm hallgatni.
"Ha megeszi a fene a navigátort".... - hát csúcs a video, köszönjük! Nemtom' mennyit tudnám hallgatni, de ez, az eddíg "megismert" összes pilótára igaz.
Nagybátyám, Sipos Lajos repülte ezt a típust, 1981-ben ment nyugdíjba a Malévtől. Szeretettel ajánlom az Ő és minden Malév pilóta emlékének.
Год назад
Fiatal házas koromban vitorlázóval repültem elég sokat, nagy élvezettel hallgattam ezt a bemutatót. Az Il18-as repülő hangja annyira jellegzetes volt, hogy ha a fejünk felett a felhőben elbújva elrepült egy gép, akkor a hangjáról akkor is fel lehetett ismerni, hogy ez egy Il18-as volt. Nagyon szép, mély búgó hangja volt a földről hallgatva. Sajnos nem volt szerencsém 18-assal repülni, mert hamar nyugdíjazták ezeket a gépeket, így nem tudom, milyen hangja lehetett repülés közben a gépben utazni.
1982-83-ban utaztam IL-18-ason Drezdából Budapestre. Gyerek voltam még és a csinos keletnémet stewardess-ek átültettek a "business class"-ra. Emlékszem, hogy hangos gép volt, hangosabb, mint a TU-154-es, de az ülései sokkal kényelmesebbek voltak.
Háy Györgynek nemcsak ezek az informatív és humoros videói, hanem az általa írt könyvei is nagyon jók. Az első amit olvastam tőle a "Repülők, Műszerek, Emberek". Kincsként őrzöm a többivel együtt.
