Irodalom és karantén #1 | Elolvassuk a 'Végtelen Tréfa'-t, ELSŐ RÉSZ 

Kiraly! En jelenleg masodszor olvasom a konyvet, a felenel tartok. Az elso olvasas vegen ujrakezdtem, mert nem ertettem meg a veget (nagyon ordogi, korkoros modon fejezte be a regenyt), aztan rajtamaradtam, annyira jol irt meg minden mondatot. Szoval nekem abszolut a legnagyobb vonalakban van csak meg barmi a cselekmenybol, inkabb egy rakas lazan kapcsolodo nagyvarosi mendemonda gyujtemenyekent tekintettem a regenyre. Igy is nagyon elvezheto. Olyan szornyu es nyomaszto es tanulsagos sztorik ezek, amik veled maradnak orokre. Az volt Wallace paraja, hogy csak akkor halljak meg, amit mondani akar, ha eleg szorakoztato, ezert becsomagolta a filozofiajat szorakoztatasba, es eleg jol sikerult neki. :) Balazs elemzese viszont tok uj dimenziokat nyit most meg, mi mindenre lehet meg figyelni, mennyi parhuzam van meg a sztorik kozott, ami eddig nem tunt fel. Pl. ezek mind elmentek a fejem folott eddig: 1) mindegyik karakter valamilyen kommunikacios patologiat mutat be 2) karanten motivum: fiatal ferfiak elszigetelve a szobajukban 3) azonnali megoldasok keresese 4) C.T. lecsereli JOI-t = Hamlet. Tok jo, hogy kibetuzi ezeket valaki, koszi Balazs es Marci!

Nagyon jó volt újra belekezdeni, otthonossá vált a szöveg, ami elsőre teljes káosz volt és megeröltető volt bent maradni, mostanra a helyére került. Minden mondat megvolt még, ez meglepett, mert azt kittem a semmibe kisodródott az összes. De jobban meglepett, hogy a belakottság érzet milyen erős.

Halál komolyan azt hitte bárki is, hogy fel lesz olvasva a könyv? Ne máár! Egyrészt Marci és Sipos Balázs is elmondta, hogy miről is van szó, tehát, akit ez meglepett, annak komoly gondjai vannak. Másrészt szerintem ez egy kurv@jó kezdeményezés, afféle könyvklub, úgy olvasni el valamit, hogy ilyen háttérinfókat kapsz. A Partizán jelen műsora többet tesz ezzel egy egészséges gondolkodó társadalomért, mint a felsőoktatás , vagy mint Tóth Józsi bácsi a gimiben. Szegény. Szerettük, de lediktálta az anyagot, 'oszt kicsöngettek. Következő órán meg fel kellett mondani. Nem, hogy mire gondolt a költő... Hanem, hogy mire gondolt Tóth Józsi bácsi... :(

Én 2018. novemberében vásároltam, azóta "olvasom", és éppen tegnap vettem elő újra; elképesztően örülök, hogy feljött ez a téma, így talán jobban fogok haladni vele. Hátha eljut a két fordítóhoz: zseniális a fordítás, ami egy ekkora műnél elengedhetetlen ahhoz, hogy el lehessen olvasni, úgyhogy köszönöm a munkájukat!

Apró figyelmessègként értelmezem Balázs részéről azt is, hogy bár vizuálvideós telefonon jelentkezik be, külön erőfeszítèst tesz (vagy nem tesz, nem tudom, mosolygó emotikon), hogy hozza a "szólj-bele-úgy-ahogy-vagy jellegű fesztelensèg"-et, ami, ugye, önkèptudatosok részéről szóba se jöhetne. Amùgy pedig izgalmas követni az olvasàsi, èrtelmezési stílusotokat, ès nagyon kívàncsi lennèk a másik fordító, Lili meglátásaira is. Nem kis rèszben a nők regénybeli reprezentációi miatt. Remèlem, jönni fog, de addig is szuperek vagytok, akkor is nèznèlek, ha patronon kéne megrendelni, hajrá a folytatáshoz! 🤗

Ez a videó sorozat, mint egy falat kenyér, annyira kellett nekem. Két hónapja letettem a 164. oldalon, mondván pihenek egy kicsit és úgy is maradt. Minden nap eszembe jutott és most már a kellő motiváció is megvan. Köszi! 👍🏼

Félénk felvetés, de talán nem mindegy, hogy a könyv azzal kezdődik, hogy valaki (Hal, fiatal, már-már autisztikus vonásokkal, őrületes lexikai tudással megvert teniszező, egy lehetséges Wallace-önportré?) próbálja megértetni magát a közönséggel --- sikertelenül? :-) S hogy talán az sem mindegy, hogy többen mintegy bevezetésképp rohamot kapnak: a kiskölyök által a pincében talált penészről először a hallucinogén gombák ugrottak be (szent őrület, másállapot, stb.), később oda szelídült bennem a dolog, hogy valami csúf, riasztó dolgot felhozni a mélyből maga a pszichoanalízis (ami a könyv vs terápia kérdést veti fel), de van-e vajon analízis történelem, történet nélkül (egyéni történet, családtörténet, stb., én már a 700. oldalon tartok, de az egy generációnál mélyebbre menő történeti dimenziók mintha hiányoznának, ez persze amerikai sajátosság is lehet...lehet? vagy több annál?) Újdonság volt nekem a Hamlet-párhuzam a nagybácsival, pedig a cím fordításáról sejteni lehetett :-)...

Meddig olvassuk következő hétig (videó perc: 53:40): 99. oldal a papírkönyvben. Az utolsó elolvasandó bekezdés a következő: "Steelpey óvatosan kilépett a peremre, és elpöckölte a csikkjét. A szél felkapta a csikket, amely felröppent, majd elindult keletre." A közvetlenül ezt követő fejezet címe ismét a Depend biztonsági alsónemű éve. Nekem angol nyelvű mobi e-bookban az 1966-os location-nél van a bekezdés, ami elhangzik a videóban. Ez 8%-nak felel meg. A könyv hosszúsága miatt a százalék szerintem nem jó, mert a 8% még elég sokáig tart, de hátha valakinek ez is segít.

Köszönöm a munkátokat! Eddig szuperül működik a más térben, más időben megvalósult olvasókör. Már látom, hogy elsőre ott rontottam el, hogy gyorsan akartam olvasni. Emiatt átrohantam a fejezeteken, nem volt időm megfigyelni az apróságokat. Meglepett, hogy egy hétre 50 körüli oldalt kellett olvasni, én kb. naponta vártam el magamtól ennyit elsőre. Megéri lassan olvasni!

Nem gondoltam volna, hogy kevés lesz az egy óra, de igen, még fél óra jöhetett volna! :-) Köszönöm nektek! És hajrá.

Fejezet címet is tudnátok adni? Ebookban nincs oldalszám így nemtudom az 53. oldal melyik.

Balázs akkora lelkesedéssel beszélt a könyvről, hogy azt éreztem, ezt a könyvet nekem is olvasnom kell. Tetszett, hogy nem kell belőle sokat olvasni egy hét alatt, így biztos lehettem benne, hogy jut majd rá idő. Hadd legyek őszinte, a harmadik elolvasott oldal után idegesen lecsaptam volna a könyvet, hogy ennyi pénzt kidobni erre a szarra. Számomra nehezen olvasható, nem olvastatja magát. Viszont rendkívül motivált, hogy közösen olvasok másokkal, hogy átverekszem magam ezen az 53 oldalon és akkor majd „megbeszéljük”. Voltak persze érdekesebb és kevésbé érdekes részek, amik talán a rendkívüli kuszaságból fakadtak. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy részről-részre elemzésre, értelmezésre kerül a történet. Balázs könyv iránti lelkesedése tényleg át tud ragadni az emberre. Örülök ennek a kezdeményezésnek, könyvajánlónak és szívesen veszek részt benne. Számomra így sokkal többet tud adni ez a könyv, hogy részenként elemzést hallgathatok róla. Köszi szépen. :)

esetleg kitértek legközelebb a A MINTA KISZERELÉSŰ DOVE FAGYLALTSZELET ÉVÉ-re? minden szempontból teljesen más dimenzió, mint a többi fejezet, nagyon érdekelne, hogy szerintetek hogy kerül oda ez a rész, mit jelent, hogy ott van.. köszönöm!

Egy kérdés (még az első videóban elmondottakból): hozzá lehet valahol férni azokhoz a feliratos Wallace interjúkhoz? Köszi!

Nagyon érdekes, én angolul olvasom, úgyhogy el kell a segítség. Esetleg a molesztálásos részről beszélhetnétek mert én azt nem nagyon tudtam kötni semelyik másik kis sztoritöredékhez!

Kapora jott ez, mert egy ideje mar leraktam a konyvet. Leraktam, de rendre eszembejut. A vegere kell jarnom ennek, mar latom. :)

Balázs április 19 körül alig-ruhában ül az ablakában. Én július 25-én nézem ezt, amikor már legalább egy hete 20 fok a napi max hőmérséklet. És még nincs újra karantén! Milyen világ ez?

Motiváló kezdeményezésnek tartom az olvasókört. Félfüllel hallottam már a regényről, és tudtam, hogy kihívás elolvasni ezt az irdatlan hosszú művet. Az első hét után nyilván az a véleményem, mint minden olyan embernek, akinek a pszichés állapota a normál tartományokban mozog: borzalmas, kusza, beteg, pusztító. Hiányolom, hogy erről nem beszéltek. Balázs átlátja az egészet, és neki ez a regény a szerelme, lelki, szellemi, de szerintem testi értelemben is, nyilván ő nem akarja ezt a külalakot a szájára venni, viszont Marci elvileg most találkozik először ezzel a szöveggel, azaz neki legalább fél mondatban ki kellett volna térnie arra, hogy nyelvi, esztétikai szempontból ez a szöveg egy kín, egy merénylet a teremtővel és a teremtett világgal szemben, mindenki, aki fél óra olvasás után leteszi a könyvet és visszatér a való világba, egy boldog ember. Vajon van-e köztetek olyan, aki végigolvasta a könyvet (azt hiszem olvastam valakit a kommentelők között)? Abban a heroikus sztázisban vagyok most, hogy egyrészről bitangul odaverném a könyvet a falhoz, mert annyira sajnálom rá az időt, de másfelől ott van ez a műsor, ami talán életben tartja az érdeklődésemet, a hihetetlen munkabírású GM-nal, aki szorgalmasan és értelmesen rakja a tüzelőt a kazánba és Balázzsal, aki előtt mindenki leborul micsoda feladattal képes volt megbirkózni (fordítás) és mennyire lelkesen tud beszélni erről a szörnyről.

Tavaly kb ilyenkor olvastam a regenyt, egyfajta elkepzelt fogozokent lebegett elottem a sokat emlegetett csak a 100-xedik oldalig huzd ki. Nekem speciel ott sem lett vilagosabb a keplet, inkabb csak az 5-600. oldalnal kezdtem rakapni, es az addigi napi 25-30 oldalnal tobbet fogyasztani. Kozbe vissza-visszajartam a Liliek interjujahoz es mantraztam magamban hogy nem baj ha nem erted, majd osszeall stb. Osszessegeben azt kell mondjam, vannak meg fekete foltok (ezert is vagyok most itt), de sikerult megszeretni Wallace stilusat, es mar csak emiatt is erdemes volt elolvasni - az is igaz, hogy amint a vegere ersz, legszivesebben kezdened elolrol, hogy immar ilyen szemmel olvasd. Szoval szep kaland, kitartast mindenkinek aki belevagott - en a Breaking Badet szoktam peldakent hozni, azt sem volt mindig jo nezni, de a vegeredmeny karpotolt. (Kedvenc jelenet az Anonim gyules-parodia, ott sirva rohogtem :D)

Ki nem állhatom a karantént! :) Egy másik történet a szerelem mindenhatóságáról: ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-rv2Xk-YtOak.html

SONY

Vonnegut is használt nemlineáris időt. A Dűne sorozatról már ne is beszéljünk. :)

7 percig hallgattam, amiben semmiről nem tudtam meg semmit, nemhogy a könyvről

Azt hittem valaki felolvassa 😔

...too much meaningless talk...