Irodalom és karantén #2 | VÉGTELEN TRÉFA | Az intézmények ölelése és a Szponzorált idő 

Szerintem menőség ez a sorozat. Remélem, hogy tényleg végignyomjátok. Ha csak 10 ember végigolvassa veletek már bőven megérte. Végre egy olyan kezdeményezés, ami a felszín alá megy.

Fantasztikus, hogy létezik ez az olvasókör, köszi érte. Azóta vártam a fordítást, mióta megtudtam, hogy készül (és miután egyszer beletört a bicskám az eredetibe, valahol a hivatásos társalgó OED szócikkeinél), elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy végigcsináltátok! Az merült fel bennem a mostani rész kapcsán, hogy Wallace önreflexivitás bírálata hogyan viszonyul például Schtitt filozófiájához, ami mégis a szubjektum magával folytatott hadakozásáról szól, ha csak közvetett módon is. Tehát az ő konzi analógiája szerint a lehetőségek száma végtelen, az egyetlen valós határt saját képességeink és korlátoltságaink szabják, vagyis kb. azt állítja, hogy csak minket terhel a felelősség a bukásainkért. És a regény összes patologikus személyisége, a függők, a kényszeresek, a depressziósok, a szorongók, mind valami olyantól szenvednek, amit végülis csak ők maguk győzhetnek le, de amelyeknek forrrása általában külső okokban keresendők. Ezek a személyes tragédiák viszont rendszerszintűek. Szóval nem arról van-e inkább szó, hogy a felelősség egyrészt a cinikus, önreflektív, posztmodern kulturális környezeté, másrészt az individuumé, aki nem tud ellenállni és/vagy legyőzni ezeket a kísértéseket? És akkor itt bejönne a Balázs által is említett Foucault-iánus analógia, hogy nem olyan egyszerű, hogy van egy tudatos intézmény, aminek a szigorú szabályai mentén működhet az ember, választás nélkül. Ez idáig nem jutott eszembe, de most tényleg elég egyértelműnek tűnik, hogy az ETA hatalmi viszonyai is ennek mentén működnek, senki sem csak szimplán a hatalom tudatos gyakorlója, de nem is alávetettje (talán CT kivétel, ő az echte bürokrata, akinek más lényeges minősége kb. nincs is). Viszont Hal pl. kicsit ki is esik ebből a struktúrából a beszívott, önreflexív, végtelen loopjaival, ahogy arra vágyik, hogy neki valami autoritás jelölje ki azt az utat, amit neki követnie kell, hogy minden frankó legyen és a függőséget nála valószínűleg az arra való ráébredés okozza, hogy a világ nem így működik. Tehát neki (és a regény többi függőjének, főleg a marihuana-függőknek) ez a meta-működés, az állandó önreflexió menekülés a túl komplex viszonyok elől. Szóval szerintem nem olyan egyértelmű és abszolút ez az önreflexió bírálat, mert közben nagyon fontos szerepet tulajdonít (Wallace/a regény) az önreflexiónak a saját rossz berögződéseink, függőségeink legyőzésében (vö. Kate Gompert, aki meg akarja úszni a problémáival való szembenézést, vagy mondjuk később a másik fontos függő nő karakter).

Már régóta rajta volt a listámon ez a regény, de mindig nehéz volt rászánni magam (Sátántangó-szindróma). Most rendszeresen haladok veletek, és mindig alig várom a vasárnapot. :) Remélem a karatén után is folytatódik a könyvklub. Nyilván elég réteg dolog, és nem fog sok nézőt hozni, de szerintem fontos. Ha esetleg folytatnátok, én a Súlyszivárványra szavazok következőnek.

én ezt most passzolom, de amúgy amit most csinálsz, az nekem nagyon inspiráló.

Megérkezett szülinapomra, ma utolérlek titeket.

Imádtam a Tréfát. A jelenkor egyik megkerülhetetlen alkotása. Ha lesz még ilyen regényelemzés, ajánlom a 2666-ot.

Csak így tovább! Jelzem az eredeti nyelvű hangoskönyv 56 órás, az erre itt szánt időnek több mint a duplája.. Amúgy egy évig hetente olvasni, szerintem hülyeség lenne! Annyit hozzátennék a segítségkéréses részhez, hogy az elvárások, a megfelelési kényszerek, amik a szereplőket/úgy általában az embereket ezekbe a helyzetekbe sodorják, nem hiszem, hogy elsősorban az intézmények, attól függetlenül, hogy így van beállítva a történetben, sokkal inkább a társadalmak elvárásai, a társadalomnak és ezáltal a családnak való megfelelési kényszerek. Ezek az intézmények, csak a végrehajtói ezeknek az elvárásoknak a betartatásában, az én véleményem szerint.

Jó volt. Ismét adott az értelmezésemhez plusz dolgokat. Bevallom én a jegyzeteken eddig átugrottam, de most pótolom őket. Ennek a második etapnak számomra ez egyik nyomasztó, de mégis tetőpontja volt a Kate fejezet. Ezek a depresszív, szuicid leírások (talán említitek is) később is megjelennek majd, tudtommal. Ezek mennyire vetítik előre vajon a szerző későbbi, tragikus sorsát, mennyire lehetnek személyes élmények?

Wallace szüleinek korosztályához tartozom. Az "amerikai életérzés" hangulata sem érintett meg, annyira távol van térben és időben (az ÉN teremben és időmben). Annyira szeretném nektek, ennek a korosztálynak a véleményét hallani a könyv tartalmáról! Nem az író technikái (nagyszerűek!) és ezek megértéséről, hanem arról is, hogy keletkeznek-e a fiatalokban olvasás közben asszociációk, kapcsolatok a saját kelet európai életükben a Wallace által leírtakkal. Updike könyveit ha olvastam minden mondata az "enyém" volt. Megfeleltethettem a saját tapasztalataimmal. Most amikor Hal felvételije zajlik és olyanok a reakciói amilyenek, számomra nagyon érthetetlen volt. Vajon a mai negyveneseknek ez létezhető állapot? Amikor Hal azon gondolkozik, hogy "megígérték", nekem az a korrupciót jelentette. A mai beszélgetésetekben egy sokkal borzalmasabb magyarázatot adott erről Balázs. Attól az intézménytől vár el segítséget a szereplő, aki ebbe a helyzetbe hozta. (Egy kép jutott erről eszembe, amin egy három év körüli kislány bújik az anyjához, aki éppen veri őt. A gyerek csak a felnőttől remélhet segítséget.) Ezeket csupán azért írtam le, hogy húsz hét után, amikor elolvastuk a könyvet és Balázs segítségével minden a helyére kerül, lehetne egy beszélgetést látni, hallani veletek, akikről szólhat a könyv? A beharangozóban (valahol) elhangzott a regény összehasonlítása az Ulysses-szel, amely az én korosztályomnak szólt. Lehet, hogy már annak elvárása, hogy az olvasóról is szóljon az irodalom, már ósdi dolog?

Kedves Márton és Balázs! Nagyon hálás vagyok a kezdeményezésért, hárman is nekiláttunk olvasni a könyvet (élvezzük), s követjük beszélgetésüket (azt is). Tegnap azonban meglepetéssel hallottuk, hogy Hal apja öngyilkos lett, mert erre egyikünk sem figyelt fel az első olvasáskor. Most kikerestem az idevágó részt a magyarban és az angolban is, és szeretném megkérdezni, miért használták az "untimely suicide" fordítására a "tragikus hirtelenséggel elhunyt" kifejezést, amely egykor eufemisztikus kódja volt a sajtóban az öngyilkosságnak. /Professor James O. Incandenza, Jr.’s untimely suicide at fifty-four was held a great loss in at least three worlds -- Amikor ifj. James O. Incandenza professzor ötvennégy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt, legalább három világ gyászolta /

Tavaly olvastam a müvet, de nekem már kicsit túlírt volt, szerettem, de leterhelt az olvasása pár hét után... :) Azért majd próbálok most újra felzárkózni ezzel a tempóval, belenézek megint.

A spoiler csak a ponyvánál zavaró, aminek az egyetlenértéke, higy nem ismerem a sztorit (teljesen). Egy jó regény akkor is szuper, ha pl. szemináriumon már elemeztük és csak utána olvasom.

Ez a rész a könyvből sok szempontból próbára tett. Főleg a lábjegyzetek miatt. Legszívesebben átugrottam volna őket, mert pl. nem érdekel ilyen szinten a drogok leírása. Vagy amikor azt gondolom, hogy ma elolvasok 10 oldalt a könyvből, és az konkrétan 20 lesz, mert a filmográfia még 10 oldal, még kisebb betűkkel… Wallace, te nem vagy azzal vádolható, hogy szellemi gyorskajával láttál volna el minket! Vajon egy amerikai számára, akinek a kulturális utalások miatt kevesebb a ezmegmégismirőlbeszél élmény, könnyebb olvasni? Vagy ők is ólomcsizmában húzzák végig magukat bizonyos fejezeteken, mint én?

A 46. percnél szponzorált időt említetek. Erről a James Incandenza életét leíró részben van szó vagy a lábjegyzetekben?

Még nem történt meg a rendszerváltás, amire számítottam. Egyértelműen kilopták a rostokat a húsból, de én majd visszarakom.

Akik ebookon olvassák azoknak tudtok adni egy utolsó bekezdést hogy tudják meddig jussanak el a következő részig Köszi

Jövő héten tegyétek fel a Raquel Welch-maszkokat, srácok... :-)

Csak két megjegyzés. Az 'athlete' a fordításban atléta lett sportoló helyett? Ha igen, tipikus magyar fordítói hiba. A ''Moms' pedig szerintem inkább becézés, mint többesszám.

ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-9n8Y_MzqYlc.html Ajánlom a fiatalabb generációnak! :)

ez könyklub jodolog. de legyen inkább több könyv. ha már nem felolvasás akkor ez a elemzés vagymi ez jobblennne htnte egy uj műbemutatására. ez igy buko. láthatod a számokon. perszemostmár menjetek végig ezen . jolenne folytaásamondjuk hetente egy uj könyvel.