Mint valami teknősbéka gömbölyű teknője, emelkedik ki a széles és vízerektől össze-visszaszeldelt Száva-síkságból a monoszlai hegység. Horvátország egyetlen vidékével sem bánt el irodalom olyan mostohán, mint ezzel a természeti szépségekben oly gazdag, és jóravaló népének eredetiségével oly vonzó területtel.
Így írt a monográfus jó száz esztendeje a Monoszlói-hegység elfeledett vidékéről. Valljuk be, az egykor volt Magyar Királyság délnyugati részének Belovár-Kőrös vármegyéje, Nyugat-Szlavónia ma sem a turisták fő célpontja. Pedig a Dráva és a Száva közötti termékeny földek, bortermő dombok, vadban gazdag erdőségek és halakban bővelkedő folyók vidéke több figyelmet érdemelne. A Kőrös vára körül kialakult vármegye a török időkben elnéptelenedett, majd csak a 18. századtól települt újra a Varasdi Határőrvidék megszervezésével. Zrínyi Péter és Knézics Károly szülőföldjén a 20. századi sorscsapások után és magyar iskola híján is találunk még magyar szórványközösségeket.
Kutenyáról indulunk. Monoszlóról a pálos kolostor, a Humka-csúcs és Garics vára érintésével kelünk át a Monoszlói-hegységen. Csázma, majd Dugo Selo Szent Márton templomromja után Verbovec, aztán Kőrös és Belovár nagymúltú városai következnek. Utunk végén Nagypisznice, majd Nagygordonya után Gerbavác magyar közösségeit is felkeressük.
A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.
29 авг 2024
