A Kárpátok északkeleti részén, hol a magyar alföld édeni síksága megnyílik, s az Ungvize hömpölygeti hullámait a Tisza tágas medrébe; egy magas sziklán áll még ama várrom, melynél minden magyar kebel magasabban dobog, s érzelme a belső tűztől lángol. Ungvár vára, a mi régi dicsőségünk, nemzeti megalakulásunk, fájdalmaink s évezredes küzdelmeink felütött könyve!
A krónika szerint amikor a magyarok a Vereckei-hágón átkeltek és a Kárpátok alján az Alföld északkeleti peremére értek, Álmos Ungváron adta át fiának, Árpádnak a fővezérséget. Aztán eltelt ezer küzdelmes év, és a kettévágott Ungvidék magyarsága azzal szembesült, hogy ezentúl Csehszlovákiában és a Szovjetunióban fog élni. Vagy ha úgy jobban tetszik: Felvidéken és Kárpátalján. Az annyiszor meggyötört és elárvult, de a hazához mindvégig hűséges Ungvidék felvidéki oldalán már körbenéztünk, most eljöttünk a kárpátaljai oldalára, Ungvár környékére, amely az orosz-ukrán konfliktus miatt a legnehezebb helyzetbe került elszakított területünk.
Kisszelmencen vesszük fel a nagyszelmenci fonalat, majd Palágykomoróc, Gálocs és Sislóc felé vesszük az irányt. Szürte után körbenézünk Csap környékén, végül Nagygejőc, Császlóc és Börvinges érintésével érkezünk Ung vármegye régi székhelyére, Ungvárra.
A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.
29 авг 2024
