Ezt a kommentet azért hagyom itt, mert szeretném jelezni, hogy mennyire nagyra értékelem ezt az irányt és a munkát, amivel folyamatosan hozod ezeket a videókat. Várom a következőt!
Jajj Szabi! Amit kinyomtál belőle az meg a spagetti volt. 😁 Ha pedig azt felszeleteled, akkor kész a tarhonya. 😆 Tessék folytatni ezeket a régi recepteket! Számomra főleg a vadhúsok érdekesek, hiszen a vad az még ma is vad, szóval leginkább autentikusan az főzhető.
Szabi, a gasztrotörténet bevonása a csatornádra, szerintem zseniális és ténylegesen hiánypótló dolog. Ajánlom figyelmedbe Petronius: Trimalchio lakomáját. Ott nagyon hivalkodó sőt giccses kaják halmaza van felsorolva. (de érdekes milyen lehet egy tésztába töltött és megsütött madár, tojással, gyümölcsökkel, mézzel stb.)
Azta. Elképesztő. Nem semmi dolgokat alkottak anno... Erről eszembe jut egyrészt amit kölyök koromban egy Fakanál magazinban olvastam, hogy az ókorban ettek pávát sőt töltötték és visszahúzták rá a tollas bőrt dekorációnak. Másrészt erről a sziszifuszi munkáról, amikor én hámoztam szemenként egy kiló szőlőt egy fehérboros dzsemhez.. Sok ilyen videót lesz jó még nézni. :)
Fa palcikara ( hurkapalca szeru) tekerik / csavarjak a tesztat / huzzak vegig ugy keszul a makaroni! Eleg egyszeru mozdulattal ( nekik), nem hinnem, hogy a Te modszereddel csinaltak volna :) De jo otlet az ultra regi receptek kiprobalasa, szerintem meg ha ugy is keszitened el (nem kitchen aid_del hitelesebb lenne :)
Nekem csak az a furcsa, hogy a szicíliai régióban használtak tojást a tésztához. Anno néztem videót tésztákkal kapcsolatban és ott az hangzott el, hogy a déli rógióban csak liszt és víz volt a tészta, a tijást az északi régióban használták.
Nem vagyok szakértő, de történelmi tanulmányaimból tudom, hogy a középkorban édesebben főztek. Így élték ki édesség iránti vágyukat. Nem volt cukor, a méz korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre.
Nekem megvan Platina könyve, a receptek alapján nagyon eltérő ízlésű kajákat csináltak. Sót tényleg kevés helyen ír a recepthez ( valószínűleg mert valóban drága volt akkor ), viszont rengeteg ételhez ír cukrot , még a húsos ételekhez is ! Akkoriban már készítettek cukrot nádméz megfőzött levéből, ebből váltak ki a cukorkristályok, amit felhasználtak. A receptek alapján szinte minden ételhez cukrot adtak és sok fűszert, fahéjat, sáfrányt,stb ( nyilván aki meg tudta engedni magának a különleges fűszereket is ). Egyébként valóban érdekes könyv, az ételeket és azok hozzávalóit is középkori babonaságokkal / tévhitekkel kommentálja.
Mostanság gépbe betöltve kinyomva és szabdalva, soha nem lesz olyan mint az igazi olasz házitészta, jön a miért mert az kézzel készül és durum lisztből ami laktatóbb és egészségesebb!
Amin elgondolkodtam az az, hogy akkor nem igen volt ilyen finom liszt, inkább olyasmi mint a mai rétesliszt, kicsit dercés akkor is ha szitált volt. Az akkori malmok nem igen tudták a mai finomított formát előállítani. Egyébként gratulálok, csak így tovább!
