Final Fantasy 7 Remake Bemutató | Rapid-fire 🔥 Ajánló | PS5 

Teljes mértékben elkerülte a figyelmem az, hogy ez valójában nem a Final Fantasy 7. rész remakeje, hanem a Final Fantasy 7. rész első 1/3-adának remakeje. De még most is úgy érzem, hogy ezt egyszerűen nem kötötte az orromra különösebben a játék. Persze utána olvashattam volna, de minden erővel elkerülöm a játékról alkotott véleményt, amelyet mások közvetítetnek, nehogy emiatt mutálódjon az én tapasztalatom. Ahogy írod, én sokkal többet vártam, emiatt egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a karakterek olyan egysíkúak, ahogy az még a 15. fejezetben is tapasztalható. Mindenre totálisan kiszámíthatóan reagáltak, valamennyi mondatuk erőltetettnek hatott, a cselekedeteik életszerűtlenül elferdültek és az egész történet toporgott egyhelyben. Ahogy lejjebb is már leírták nekem, ez a Remake kb. olyan mintha az eredeti játék tutorialjából csináltak volna egy 30+ órás játékot. Amiket te is leírtál, majd a Rebirth bemutatómban helyreigazítom.

Hát nem tudom, a zenének a hangerejét én is minimálisra vettem egy idő után kicsit engem is irritált és érdekes mód egy kezemen meg tudom számolni hogy hány játékban követtem el ilyet. De mint mondtad ízlések és pofonok.

Köszönöm, hogy leírtad, sok mindenben egyetértünk, el is mondtam a videóban én is, hogy az átvezetők nagyon szépek, Trifa és Aerith pedig nekem is nagy kedvenceim voltak. Alapvetőn a rektorok felrobbantásával a nagyobb jót akarják szolgálni, de azért jutottam arra a következtetésre, hogy Őket nem érdeklik a civil áldozatok, hiszen annak ellenére, hogy azelső reaktor felrobbantása katasztrófához vezetett, mégis újra egy másik reaktort is fel akarnak robbantani, holott ott már tudniuk kellet, hogy a Shinra szándékoltan szabotálja ezt a műveletet. Emiatt nekem nagyon álságosnak tűnik az egész „vért a nagyobb jóért felfogás”. Persze ez egy játék, csak így a logikai láncolat nekem nagyon gyenge. Mindenképpen adok esélyt a Rebirth-nek, én már nagyon várom. Amint megnyílt a lehetőség elő is rendeltem, szóval a lelkesedésem nem csorbult, ám arra nagyon hasznos volt a játék, hogy megtapasztaltam, milyen egy igazi Final Fantasy játék úgy egészében.

Én elvagyok ezzel a játékkal, de nem igazán értem, hogy neked ebben mi a megtévesztő?

Pontosan le tudnád nekem írni, hogy mi volt számodra megtévesztő? Nyilván nem várom el tőled, hogy egy regényt írj, csak ha pár szóban megírnád, az segítene a későbbi videóimban. Ha pedig tényleg félrevezető állítások vannak benne, akkor helyre is igazítom azokat. Nem áll szándékomban senkit sem félrevezetni a videóimmal.

@@Wuzzaby Főként erre a "80-as évek akció filmjei" hasonlatra gondolok. A játéknak tagadhatatlanúl szinpadias karakterei vannak ami bár ront az összképen de szerintem semmiben sem rejti el, hogy ezek a karakterek ennél sokkal többek. Nyilván egy nagyon picit spoilereznem kell de megpróbálom minimálisra venni. Cloud egy seggfej exkatona, ez igaz...kb az első 2-3 órára. A játék folyamatosan azt mutatja be, hogy Cloud valójában teljes ellentétje annak aminek az első pár órában be van mutatva, és igen ezt néha nagyon ostoba módon (nem tud pacsit adni) de néha viszont egész jó módon például, ahogy a karakterekkel interaktál akiket nem érdekli a személyisége (pl Jessie, Wedge vagy akár Tifa) ezek a momentumok előrejelzik, hogy a karakter nem az akinek mutatja magát, plusz maga a játék is aktivan harcol ez ellen a kemény akció hős szerep ellen olyan jelenetekkel mint a "táncos" jelenet. Ezt kb el lehet mondani Barret-ről is aki bár tényleg 80-as éveki akcióhős-nek van beállítva, mégis folyamatosan látszik, hogy valami az ő karakterével sem stimmel. Annak ellenére, hogy látszólagosan a küldetései sikerrel járnak, az Avalanche egyik csoportja sem segíti Barretet + a játék során elég egyértelmű, hogy ahogy megyünk előre Barret-et egyre kevésbé érinti, hogy mi fog a bolygóval történni (ami egyébként egy a karakterében lévő fordulatra utal) A másik kicsit félrevezető pont az a történet. Szerintem ezt a történetet megint csak nem egy 80-as évek akciófilmjének kéne elképzelni, hanem egy fantasy trilógia első harmadának, itt most direkt azt írtam hogy harmad és nem azt hogy első rész. Az FFVIIR történetét két féle képpen lehet megközelíteni, vagy az eredeti játékból kiindúlva vagy egy félkész produktumból kiindulva. Mint félkész produktum azt már ebből a részből is le lehet szűrni, hogy ennek a játéknak rettenetesen sok set up-ja van a jövőbeli történeteknek, itt most lehetne beszélni Professor Hojoról aki utal Cloud háttértörténetére, Red XIII-re és arra, hogy miért tud ennyire sokat a whisperekről, Aerith kötödésére az ancientekhez vagy magáról Sephirtohról. A játék bár nem ad konkrét választ a kérdéseinkre viszont egész jól körberajzolja azt, hogy a nagy része a történetnek amit eddig láttunk eltörpül a valódi sztori mellett ami a játék elejétől kezdve elkíséri a játékost. A másik módja a történet megközelítésének az az eredeti játékon keresztül történik. Na és itt jön a SPOILER annak aki nem játszotta ezt a játékot...ez nem egy remake, ez egy folytatás. A történet során folyamatosan találkozunk a Whisperekkel amiknek az a célja, hogy a történet úgy folytatódjon ahogy az eredetiben, viszont Sephiroth talált egy módot arra, hogy kijátssza ezeket a lényeket annak érdekében, hogy elkerülje az eredeti játék befejezését. A befejezése a játéknak amikor Sephiroth látszólagosan elpusztítja az egész várost végig arról szól, hogy a karakterek próbálják Sephirothot megállítani viszont ezt csak úgy érik el, hogy elpusztítják a whispereket ami azt jelenti, hogy a történet mostantól teljesen más lehet mint az eredeti játéké. Miért folytatás ? Mert Sephiroth és Aerith tudja mi történet az eredeti játékban, mind kettejük látszólagosan tudja, hogy kell folytatódnia a narratívának és mindkettejük úgy viselkedik ahogy szerintük előnyösebb a jövőre nézve (pl Aerith eltitkolja mi fog történni hisz így a történet közel maradhat az eredetihez) Erről szól az utolsó jelenet is a Zack nevű faszival, a játék folyamán többször is bemutatják ezt a kutya kabalát, Barret még rá is mutat a játék elején, hogy felhívja a játékos figyelmét hogy néz ki a design-ja, viszont a játék végén ahol a Zack nevű karaktert bemutatják ott már más design-ja van a kutyának ami egy arra utaló jel, hogy megváltozott vagy a jövő vagy a múlt vagy mindkettő. Nyilván itt most sokkal többről is lehetne beszélni, de ezt már 10 perce írom és meguntam, illetve gyűlölöm ezt a sztorit úgyhogy inkább abbahagyom itt, a lényeg az lenne, hogy a játéknak igen decens mennyiségű mélysége van, csak esélyt kell neki adni. Bár igy vissza gondolva nem feltétlen megtévesztő a videó, inkább csak ezeknél az elemeknél kicsit felületes, így szerintem nem reprezentálja a játék tényleges tartalmát. Elnézést ha bármi rosszat mondtam.

Hálás vagyok érte, hogy leírtad, mert nekem a történet ilyen mélysége egyáltalán nem jött át a képernyőről. Valami egészen epikus és rétegzett történetet írtál le nekem, ami nálam nem csapódott le. Három dologra tudok gondolni, lehetséges, hogy türelmetlen voltam vagy maga a játék nem tudta nálam elérni, hogy oda fókuszálja a figyelmem, amire kellett volna, esetleg mindkettő. Mindettől eltekintve próbáltam a FF7R eseményeit megérteni, de az a baj, hogy fejezetről fejezetre, egyre jobban nevetségesnek tartottam az eseményeket és azt láttam, hogy teljesen életszerűtlenül reagáltak a karakterek bizonyos szituációkban. Ezért is hoztam a Hulk Hogan, Steven Segal párhuzamokat, mert ott is azt érzem, hogy marginális, az, hogy mi történik, a karakterek mindenre ugyanúgy reagálnak, azonos síkon. Utólag visszagondolva Cloudra rá tudnám fogni, hogy mintha (!) végigmenne a karaktere egy fejlődésnek mondható úton, de ehhez már saját magammal szemben kellene érvelnem, olyan tény mellett, amiben én magam sem hiszek. Írod, hogy: „na és itt jön SPOILER annak, aki nem játszotta ezt a játékot... ez nem egy remake, ez egy folytatás.” Ez számomra egyáltalán nem volt evidens, viszont emiatt teljesen fals következtetésekre jutottam a játék történetét illetően, amit a következő videómban (FFVII Rebirth) helyre fogok igazítani, ha megengeded a felhasználó nevedet is megemlíteném, hivatkozva rád, mint arra a személyre, aki ezt megértette velem, hiszen mint ahogy írod a Rebirth lesz akkor a történet 3/2. része (?). @@yagokain4189

@@Wuzzaby Sok embertől hallottam, hogy nem jött át nekik a sztori és szerintem ez azért van mert iszonyatosan fókusz vesztett a narratíva. Az eredeti játék egy 30-40 órás RPG volt, ebből a Midgar rész mindössze 4-5 óra volt, effektív egy testesebb tutorial volt. A remake ezt az első 4-5 órát feldolgozta 30+ órában aminek az lett a végeredménye, hogy sok helyen felesleges sztorit raktak be aminek nincs hatása se a fő történetre, se a karakterekre. Ennek remek példája mondjuk a motors küldetés, a csatorna, a vonat temető, a második csatorna, az út a shinra toronyig vagy a játék végén Hojo professzor labirintusa. Ezeknek a nagy része vagy 5 perc volt az eredetiben vagy szimplán nem volt benne, míg itt ezek mind 1+ óra hosszúak, és míg ez önmagában nem a világ vége, észben kell tartani, hogy ez mind filler, gyakorlatilag egyiknek sincs befolyása se a karakterekre, se a történetre, ergo úgy tűnik mintha a karakterek nem vennék komolyan a történteket vagy csak szimplán nem foglalkoznának a valósággal. Tökéletes példa erre a vonat temető. A remakebe ezt átalakították egy ilyen horrorisztikus részre ami oké, viszont itt a történet szerint a karaktereknek sietniük kell mert a Shinra éppen készül felrobbantani a Sector 7-et, ezt ignorálva ez a rész másfél óráig teljesen másról szól. Szerintem ez lehet az oka annak, hogy sok ember feladta, hogy összefüggést találjon a történések közt, mert látszólagosan random elemekből áll a történet és a karakterek sokszor nem reagálnak az eseményekre. Cloud karaktere sajnos nem változhat sokat mert ez még túlságosan az eleje a sztorinak, itt mutatkozik meg az, hogy a játék nem egy teljes értékű produktum hanem részlete egy teljes sztorinak. Az eredeti játékban 2 hatalmas esemény van ami Cloud karakterét mélyíti és teljesen más kontextusba helyezi...viszont ebből max egy lesz bent a Rebirth-ben. (jobb esetben) Szerintem első végig játszásra nem sok játékosnak esett le mit szeretett volna a játék elmondani, én legalábbis csak néztem előre, hogy most ez igazából mi is volt ? Egy újra játszás és pár videóra szükségem volt, hogy megértsem mit akart a játék átadni ami így visszanézve egyértelmű, de elsőre totál nem esett le. + Nem rossz ha az ember tudja az eredeti és a Crisis core történetét, hisz ezek nélkül a befejezés értelmezhetetlen. Ez a fő oka, hogy nem szeretem ezt a játékot. Szerintem a harcrendszer borzasztóan jó de ez a történet egy pokol, és bár rengeteg embernek tetszik, számomra ez nem volt több mint az eredeti sztori meggyalázása. Persze, nyugodtan megemlíthetsz és igen a Rebirth a második epizódja lesz ennek a "trilógiának" és az eredeti játék kb feléig fogja a történetet elvinni (valszeg pár elég nagy változtatással)

Pedig nagyon szeretem Őket. A Monster Hunter szériával lassan 20 éve játszom és nem telik el úgy egy év hogy legalább 20-30 órát ne tegyek bele valamelyik részébe, ha pedig friss megjelenés van több 100-at. De sorolhatnám a Zelda, Pokémon, Mario, Metroid, Persona, valamint az összes From Software játékot Hideo Koojima összes alkotását nagykanállal falom és még sorolhatnám orrvérzésig. A Monster Hunter párbeszédei is sértően buták, de ott minden más kárpótol érte. A fő gondom, hogy saját magát veszi rettenetesen komolyan a játék és ettől komikussá válik a történet. Másik példa, a Persona 3-ban is sikerült megoldani, hogy ne tűnjön butácskának a narratíva.